Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Vértessy György: Egy XI. századi "ómagyar" nyelvi emlék problémái
Kezdjük elemzésünket azzal, hogy határozott névelő az ÓMS-ben és a KT-ben egy sem, a HB-ben négy ,az’ („oz”), a Literáti-féle irat 18. sorában pedig egy ,a’ található. Mivel a középkorban — tudomásunk szerint — az ,a’ névelőt még nem használták, ezért ezt az „elírást” terhelő bizonyítéknak tekinthetnénk arra, hogy e vitatott ima hamisítvány! De vessük egybe a HB és a Literáti-féle irat hasonlatosságait. A Literáti-féle irat Angheluc = angyalok (11. sor) Bodug = boldog (2. sor) Hotulm = hatalom (11. sor) Leim = legyen (10. sor) Odutt = adott (9. sor) Paradysumunc = paradicsomunk (10. sor) Urzagnuc = országnak (10. sor) Zobothaya = szabaditsa (8. sor) Halotti beszéd Angelcut = angyalokat (19. sor) Bovdug = boldog (18. sor) Hotolm = hatalom (20. sor) Levn = legyen (12. sor) Odút = adott (20. sor) Paradisumut = paradicsomot (4. sor) Uruzag = ország (25. sor) Zoboducha = szabadítsa (23. sor) Ez a néhány hasonlatosság igen érdekes, de önmagában még semmit sem bizonyít. A következőkben e kérdéses ima és az ÓMS. megegyezéseivel foglalkozunk. * * * A Literáti-féle irat 11—12. sorában a következő szó látható: „noghotulmaal” (esetleg: „noghotulmual”), melynek jelentése ez lehet: ,nagyhatalmával’. Ez az alak az ÓMS. 36. („kínaal” = kínjával) és 37. sorában („fiaal” = fiával) szintén megtalálható (Jakubovich, 1929., 128.). Ez a megegyezés azonban Literátit a hamisítás vádja alól még nem menti föl, mert a HB. 7. sorában ezt olvashatjuk: „halalaal”, azaz, halálával. A Literáti-féle bőrhártya 6. sorában ez áll: „fuul”-föl. A 7-ben pedig ez: „lufuu” = lufő, azaz: lófő. Nos, ez az alak a HB-ben nem fordul elő. Ellenben az ŐMS. 6. sorában ezt találjuk: „urumemtuul” = örömemtől. Mivel Literáti az ÓMS-t nem ismerhette, illetve a föntebb ismertetett alakokra a HB-ben megfelelő párhuzamok nincsenek, ezért fölvethetjük annak a lehetőségét, hogy e vitatott ima nem hamisítvány, hanem egy eredeti irat vagy egy eredeti példányról készült, de rosszul sikerült másolat is lehet! * * * De maradjunk meg továbbra is amellett, hogy e kérdéses imádság Literáti hamisítványa. Ezzel azonban azt is vállalnunk kell, hogy e koholmányhoz a Halotti beszéd adhatott alapot. Nem árt, ha e pontnál egy kissé elgondolkodunk. Kétségtelen, hogy egy újabb ómagyar nyelvi emlék a XIX. század első felében jelentős érdeklődésre számíthatott. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Ugyanis a Literáti-féle hamisítványok némelyikének anyaga és írása oly hitvány és együgyű, hogy ezekkel egy valamennyire jártas embert se tudott volna megtéveszteni. „Szinte úgy látszik — olvasom Tóth Bélánál — mintha csak előgyakorlatok lettek volna a híressé vált I. András korabeli imádsághoz (Tóth, i.m. 10—11.)”. Ez a vélemény — szerintem — alaptalan, mert Literáti irataiban semmiféle átmenet vagy fokozatos fejlődés nem tapasztalható! Szempontunkból sokkal figyelemreméltóbb az, hogy e mintegy 20 sornyi szöveg 24 ,i’ hangjából négyet ,i’-vel, húszat pedig ,y’ betűvel jelölnek. Ez voltaképp azért érdekes, mert a Literáti által nem ismert ÓMS-ben is ezzel a jellegzetességgel találkozunk. Ebben 13 ,i’ és 39 ,y’ betű található. Viszont a mintának föltételezett HB-ben 78 ,i’ és csupán 6 ,y’ van. Erről röviden annyit, hogy egy ismeretlen jellegzetességet hamisítani nem lehet! * * * 89
