Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Varga Domokos: Hangok és hangulatok
hatóvá. A nyikhajt és pökhendit már említettem. Hozzájuk társítható a göthös, a petyhüdt, a bűzhödt, de a kushad, keshed, poshad, korhad, rothad is, akárcsak a lanyha, lomha, renyhe vagy a girhes, hírhedt, korhely, szarházi, a kárhoztat, korhol, tarhál, a turha, görbe (zsírta- lan, sovány kukoricamáié), csürhe. De itt megint felvetődik egy kérdés. Tudniillik az ellenpéldáké. A dunyha, a konyha vagy a girhes, hírhedt, korhely, szarházi, a kárhoztat, korhol, tarhál, a turha, görhe (zsírta- lan, sovány kukoricamáié), csürhe. az enyhül, enyhít — határozottan kirí a sorból. Ellene mond minden eddigi logikának. Igen, ellene mond, De ezt ne üssük el azzal, hogy kivétel erősíti a szabályt. Szabályokról ugyanis aligha beszélhetünk. A nyelv kutatásának olyan területe ez, ahol ellentmondó jelenségekkel is bőven találkozunk. Ez azonban nem ok arra, hogy a nyilvánvaló analógiák előtt is behunyjuk a szemünket. Az undok és a pancser pereputtya Nem minden ellentmondás nélküli analógiát mutatnak például azok a melléknevek is, amelyeknek első szótagjában u vagy ú jelenik meg. Ilyen a már említett undorító, ilyen az undok, az unalmas és az utálatos is. (Hogy ez utóbbiak igéből képzett származékszavak, az talán nem zavaró, hiszen a szóbanforgó igék hangalakja éppúgy hordozhat hangulati elemeket). Próbáljuk összeszedni — ha nem is hiánytalanul — a többi idetartozó szót, az összevetés kedvéért az előzőleg már említetteket, továbbá egy-két jelzői használatú, illetve minősítő értelmű főnevet is felsorolva: bugris, buja, buksi, bumfordi (esetlen, bamba), bunkó (jelzői értelemben ugyanaz), bús, buta, buzi, cudar, csuda, csúf, csúnya, csupasz, csurdé (meztelen), duci (kövér), duhaj, dundi, dupla, durcás, durva, dús, fukar, fura, furcsa, fuzsitos (féleszű), huncut, kufár, kujon, kuka (néma, mafla), kupcihér, kurafi, kurta, kurva, lucskos, lusta, műfűre (esetlen, mogorva), mulya, puccos, pucér, pufók, puha, puhány, pulya (elpu- hult, gyáva), pupák (mamlasz), puszta, rusnya, rút, sudár, sumák (alattomos), sunyi, surmó (ostoba), suta, szurtos, szuszimuszi, szutykos, tunya, turcsi (pisze), tutyimutyi, zsugori. Az Értelmező szótárban nem szereplő (de az Étimológiaiba felvett) régies és táj szavak nagy részét elhagytam, az összkép azonban így is egyértelmű. E csoportba tartozó szavaink majdnem mind rosszalló vagy lekicsinylő értelműek. Van köztük egy-két érzelmileg közömbös is, mint a dupla, kurta, puha, ellenpéldának viszont inkább csak a csuda, a dús és a sudár kínálkozik (bár a csuda sem egyértelműen, hisz régente gyakran használták rosszalló értelemben). Jó néhány mássalhangzó is van a magyar nyelvben, amely minden torlódás nélkül is erősíti a pejoratív értelmű szavak elítélő, megvető, lesajnáló hangulatát. A puccos-pacuha- pucér kapcsán már utaltam erre. Most próbáljuk meg tágítani a kört, egyelőre más p kezdetű szavakkal. Felsorolok néhányat, a más vonatkozásban már említetteket sem hagyva ki: pacák, packázik, pacsmagol, pacsuli, pancser, pancsol, pazarol, pepecsel, pereputty, pernahajder, petyhüdt, pilledt, pimasz, piperkőc, pipogya, pisze, piszkos, piszlicsár, piszmog, piszok (jelzőként, pl. piszok fráter), pitizik, pityereg, pityipalkó, pityókos, pittyeszt (a száját), pletykás, pocsék, pocskondiáz, pofa, pofázik, pohos, pojáca, pongyola (mint melléknév), posvány, potya, potyázik, prézsmitál, pulya, pumpol, pupák, puruttya (rút, ocsmány), pusmog. . . Ellenpélda itt is akad, mindenekelőtt a pazar, a pompás és a príma. A pici, picurka, pindurka, parányi, pirinyó, pöttöm szócsoport inkább semleges, az ide számítható piculát is beleértve. A férfi-női nemiszervek össznépi elnevezései közül viszont jó néhány e vonzáskörbe tartozik. 76
