Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - VERSESKÖTETEK - MÉRLEGEN - Vasy Géza: Kiss Benedek: Napok és szemek: [könyvismertetés]
szét szépségének, az eredménnyel végzett, bár fárasztó munkának a tapasztalatait okkal összegzi szentenciaszerű mondással a költő: „Éneket választ ki a lélek, \ miként a testem verejtéket!” Ez a kellő ideig érlelt s így érett bölcsesség van jelen a kötetet záró ciklusban, a Bruno-dalokban. E versek jó része már évtizede megjelent. Abban az időben keletkeztek, amikor a pályakezdés boldog mámora után Kiss Benedeknek is szembe kellett néznie a helytállás nehézségeivel, a képviselt eszmék, igazságok és a valóságos folyamatok ütközésével. A nemzedék jó része idézett meg ez időben tragikus hősöket: Dózsát például, Ady Endrét, József Attilát, másokat. Giordano Bruno alakját Kiss Benedek találta meg. Két motívum játszik kulcsszerepet e ciklusban. Az egyik a megtalált tudás, az igazság öröme és az a fájdalom, hogy e tudást nem igényli, sőt elutasítja a társadalom. A másik az, hogy föl lehet, föl szabad, föl kell-e áldoznia magát igaza védelmében a tudósnak, a filozófusnak, bárki embernek. E versek hőse látja először, hogy: Szót, mi a világról mond igazabbat, lehet az életért vissza is vonni. Mert ha áll, később is megáll igaznak, viszont az élet nem szavatolt holmi, s csak élő talál s mond még igazabbat. Végül is azonban Bruno mégsem von vissza semmit. Ez lenne végső győzelme, a máglyán mégis kétségbeesik, mert arra döbben rá, hogy nem ő győzött, hanem a belőle, hősi halálából kinövő új dogma. Bruno végső tragédiája tehát nem a máglyahalál, hanem az, hogy az utókor ezt is dogmává merevíti, hogy az új tudás, a forradalmi cselekedet is dogmává merevedhet. Nincs hát végső győzelem, az utókorral nem sokra megyünk. Ebben az egyetlen életben kell megpróbálni boldogulni, s ez a boldogulás nem az érvényesülésben, hanem az erkölcsi értékek világában található meg. Pátosza van a Bruno-ciklus darabjaiból kibontakozó erkölcsi tanításnak, s ezt a pátoszt a máglyatűz lobogásában megfogalmazódó kétségbeesés sem vonja vissza. A Bruno-dalok példázata lényege szerint nem a hősi halálra, hanem az értelmes, cselekvő életre buzdít, s azt mondja, hogy ez is teljes embert kívánó feladat. S az emberi sorsok úgy alakulnak, hogy bizony alig-alig tud valaki teljes életet élni. A Bruno-dalok tragikuma közismert történelmi példázaton alapul. De tragikuma lehet az ismeretlen hétköznapi emberi létezésnek is, esetleg éppen a hétköznapiság felszámolhatatlan monotóniája. A néhány éve keletkezett Reggel című verssel szemléltethető ez leginkább. Kiemelkedő értékű alkotás, amely ritkán volt természetességgel egyesíti a költő két uralkodó szólamát: a hol harsogóbb, hol csöndesebb derűjű életörömöt és a társadalmi-történelmi létezés tragikus vonásainak hangsúlyos megjelenítését. Az anyag kezelésének biztonsága már-már József Attilát idézi emlékezetünkbe: a szépség és a rútság, a boldogság és a végzetes boldogtalanság hatalmas szintézisét, az Eszméletet. Puhatestű kis álmaink riadnak — reggel van megint, futkosnak tapétán, falon, másznak ég-azúr paplanon, rettennek —jön az öntudat, föléjük toronyló flegma vad, roppan a roppant talp alatt gömbölyded testük, szétfakad, — csont is ropog, az állkapocs, itt az ébrenlét, ránk tapos, ásítasz — barlang szája tárul, medve cammog elő a szájból s visszaásít rád, fogain villan feléd a minapi kín. József Attila verse persze utolérhetetlen egyszeri remekmű, s Kiss Benedek nem is e művel kívánt versenyezni, mégis oly magasra teszi a mércét, hogy lélegzetvisszafojtva figyeljük: hogyan tovább? Vasy Géza 91
