Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Tűz Tamás: Íme jövök: vers
rri rr fxi r Tűz Tamás « íme jövök most rekordidőn belül kapva kapunk a rommezők üvegsimára csiszolt porfir törmelékein mintha cukrozott mandula lenne pedig közben egyre tágul a világegyetem s a laboratóriumi sötétben folyik a sejtek lázadása szorgosan mérik a molekulák súlyát s az érzsilipeken átzúduló vért kint a „más dolgok” világa vadliba-raj az úttest zaja riasztó-berendezés távol halk morajlás a Mato Grosso (sűrű erdő) felől a Holtak Utcájáról de ha azt hittük eddig hogy már nagy baj nem lehet megimádkoztathat bennünket még a szertelenkedő strázsamester kifeszített tenyerünkbe csaphat nádpálca pöröly süppedt halántékunkra idézhetik gyerekes árulásainkat emberileg kifejezve bizonyosra vehető a vég- elgyengülés természetes halál ha szuszogva caplatunk a lépcsős piramisra míg a cs. kir. rezesbanda fújja a takarodót mindenesetre tény hogy az ármányos kucséberek járnak az asztalok között bűnbánó arccal tekergő kígyók a csonka gúla naposabb oldalán epileptikus éji bogarak esztelenül féltékeny medikák most derül ki hogy a bejárt kör is valaminő határátlépéshez vezet ajtóstól törünk rá írd és mondd íme jövök a sugalmazó égövekre szentségre törekvő csillagzatokra gyerekekhez beszélnek így
