Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Simon Ottó: Jel az Univerzum fövenyén: vers
Simon Ottó Jel az Univerzum fövenyén köröz a ragadozó-idő fölöttünk az ég kupoláján suhan verdes suhog hirtelen lecsap Tornyok közt lélegzet-visszafolytó-csendben megrezzennek a harangok is órjás szívdobbanás előttünk hirtelen fölröppenő madár számya-csattogása térdig a földben ólomsúlyokkal mellkasunkban félelmetes villámok cikáznak fölperzselik érett búzatábláinkat pedig illata villanyozott már kemencénk roppanó kenyerének Ki játszik most a bazaltorgonákon? az zsoltárokat is ki énekli? mi csak motyogunk s reszkető hangszálainkon sorra szétpattannak eszméletünk szalmaszálainak színes buborékai anyánk szavai csak az érintés kinyílt pipacs-szirom-szájon lüktető ujjbegyen forrón átáramló „világ világa virág virága” ez ez lehet újra csak ez minden röpülés zuhanás lebegés anyaméh őstenger-vizében mikor már nem az agy a kéz a bőr emlékezik csikó-hempergés fűnek bársonyán
