Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok: részletek
Odanyomúl akkor a Toplek Bandi — ev vót az első cigángyerek Karcagon, ej jutott legmagossabbra. Akkor is ott ült az összes városházi emberekkel. Meg vele a Jóska, aki rögtön utánna következett, az meg a talponállónak vót a vezetője, igazgatója! Gyön hozzám a Bandi, onokatesvírem különben a is: — Kedves tesvírem — aszondja —, hagy csókoljalak meg! Jaj de OKOS vagy! — Jó van má — mondom —, annyi csókot adtok rám, hogy élig! Eresszé most, hagy megyek vécére! — Várjá még, bemutatlak! — aszondja. És ott az égisz városházbeli embereknek bemutat! — A néném! — aszondja. — Ez ajándikozta oda a pezsgőt! Gyön a Jóska is, Pajti Jóska: — Juliska néném, lelkem! Megengedi hogy megcsókoljam? — Na csókoljál, ha ez a legnagyobb kívánságod! És mír kapom most ezt az ídes kis csókot? Mivel lettem most íllyen kedves? — Juliska néném — aszondja —, gratulálok magának! Maga eggy IGAZI, INTELI- gens URIasszony! — Ne mondd! Én eddig aszittem, cigányasszon vagyok! Aszondja: — Az, cigányasszony! De NAGYON okos. Hát nízze meg: HÁROMSZOR nyertünk, kétszer tortát, egyszer pezsgőt, és nem jutott eszünkbe a pesti énekesnő! Maga meg-----Elírek valahogy a Maris asztaláho, — Védjí má meg — mondom neki —, a jóisten áldjík meg! Hát menník ki vécére, de nem hannak! De nem: a is csak a nyakamba ugrik, a is csak csókol, nem hagy as se menni! Meg a Boris is: — Jaj kedves Juliskám, jaj aranyos Juliskám — meg így, meg úgy —, gyere má, üljé mihozzánk! — Menj má bolond — mondom neki —, hát megyek VÉCÉRE! Utóvígre oszt meglátom Emmust, neki mondom: — Emmuska — mondom —, gyere, azonnal menjünk vécére. De AZONNAL, mer én RÖGTÖN összepisilem magam! — Na gyerünk akkor Juliska néném! így valahogy oszt kijutottam-----* * * Ezelőtt nagyon ment az ócska. Fiatalkoromba én is de sokat kereskedtem vele! Még anyáimul tanultam el. Csak ugye: kicsiért kicsi gyött! Jártuk írté sorba a falukat. Cserepet vittem, ócskát hoztam. De hova menjek má, hogy kevísbe kerüljön? Mer az utikőtsíget nem bírtam! Vót két barátném. De mulyák a vígtelenségig! Csak gyöttek utánnam. Mindég eggy utcába énvelem! Hiába mondtam nekik: — Én megyek EBBE az utcába, tik ketten menjetek AMABBA! Eggyik eggyik ódalon, másik másik ódalon! Sokkal jobb vóna! De neem, ük gyónnék énvelem! — Hát akkor menjetek ketten amaz ódalon! De énelébem ne gyertek! Eridjetek, a közelembe ne lássalak benneteket! Oo, ollyan vótam én mint a BIKA! Fiit éntűlem mindenki! — AGYON ÜTÖM amék elébem gyön! Aa de sikerült az az utam! Úgy tán eggyik se mint az! Vagy NEGYVEN darab VADONATÚJ női ruhát cseréltem, mire vígigjártam a soron! Amazok meg SEMMIT se hoztak! Gyön akkor a Perzsi. Aszondja: — Jusliska! Eridj má be oda — aszondja nekem —, a ződkapus házba! Nagyobb cigányok laknak ott mint mink vagyunk! — Tik vótatok bent? — Vótunk! — aszondja. 62
