Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Szabó A. Ferenc: "Magyarország felfedezése" - folytatódik: [a szociográfiai könyvsorozat ismertetése]
már csak néhány szlovák falu áll a hegyekben, szemben a határon túli Észak-Bodrogköz zárt magyar tömbjével. A könyv legizgalmasabb fejezetét a zempléni vadorzókról írta Lázár. Az „erdei osztályharcról”, amelynek mind tradicionális, mind újratermelődő okait alaposan elemezte. Fontos könyvet írt az egyik „úttörő” szociográfus, Zám Tibor, Bács-Kiskun megyéről (1973), éles képet rajzolva a falusi alkoholizmusról és a pusztuló tanyavilágról. Miskolczi Miklós Dunaújvárosról írt könyvet (1980), Berkovits György a főváros körüli agglomeráció életét mutatta be. (Világváros határában, 1976.) Kritikusan írta le a fejlődés mellett a negatívumokat is. A nagyváros kapuja előtt bebocsátásra váró százezrek életét, amelyet nehézzé tesz a mindennapi ingázás, az egzisztenciateremtés gondja, a kereskedelmi hálózat hiányosságai, a zsúfolt iskolák. Ez a népesség az ország lakosságának egyik legígéretesebb rétege. Fiatal, dinamikus, sok gyermeke van, azokból tevődik össze, akik az ország minden tájáról a legmerészebbnek bizonyultak, a legvállalkozóbb szelleműek voltak, mert nem elégedtek meg régi lakóhelyük lehetőségeivel, ahol nehezebb elhelyezkedni, ahol kisebbek a fizetések, ahol az asszonynak már nem jut munkahely, ahol a gyerekeket nem könnyű továbbtaníttatni. Mi a helyzet vágyaik netovábbjával, a bámult, az irigyelt Budapesttel, ahova csak néhány ezren tudnak évente beköltözni családostól, a megfizethetetlenül magas telek- és lakásárak, valamint az adminisztratív korlátozások miatt? A fővárosról nem készült szociográfia a sorozatban. Azaz egyik külvárosáról, Pesterzsébetről igen, de ez az írás nem a nagyvárosi jellegzetességeket, hanem a helyi kérdéseket tárgyalta. (Molnár Géza: Külvárosi barangolás, 1974.) Nem írtak a fővárosról számottevőt sorozaton kívül sem az utóbbi évtizedekben. Megoldhatatlan feladat lenne? Túlságosan szerteágazó, bonyolult a kérdéskör? Módszertani problémák sora merülne fel? Egyáltalán, miről szólna egy ilyen könyv, hiszen köteteket lehetne teleími Pestről? Nyilvánvaló, hogy a legfontosabbat, a legáltalánosabbat kellene megragadni. Vajon mi lehet ma ez Budapesten? Járjuk kissé körül a kérdést! Az 1937-ben készült sorozatterv szerint lett volna kötet a fővárosról is. Németh László vállalta, „Duna-parti Amerika” előzetes címmel. Ebből és Németh korabeli írásaiból sejthetjük, hogy miről szólt volna. Akkoriban a nyomorgó falvakból, fásult kisvárosokból menekülő tömegek nagy része még be tudott jutni a városfalak mögé. A gyorsan gyarapodó népességű Budapesten végbement az Alföldről, a Dunántúlról, az északi megyékből, az elszakított országrészekből bevándorolt különböző műveltségű, vallású, tájszólású emberek és a helyi, részben nem magyar eredetű lakosság összeolvadása, akárcsak Amerikában. Látszólag rövid idő alatt, könnyen és zavartalanul, valójában azonban konfliktusok és megalkuvások árán. A legegyszerűbb, a külső máz, a divatos pesti beszéd elsajátítása hamar ment, a kultúra, a szokások, az életmód kiegyenlítődése annál nehezebben. Ráadásul gazdasági válság volt, a munkássá válás csak keveseknek sikerült. Rengetegen lettek házmesterek, cselédek, kifutók. Alig hagyták el még sok feudális jellegű kötöttségtől terhes falujukat, máris egy korszerűbb, de alig kíméletesebb hierarchia alsó fokán találták magukat, akárcsak Amerikában, oda kimenekült földijeik a századelőn. A gazdagok megkívánt fénye, pompája sokakat bűnre csábított. A város visszavonhatatlanul magyarrá vált — a városegyesítéskor, 1871-ben még felerészben németül beszélt—, de lakossága még gazdasági, szellemi és etnikai gettókban élt, akárcsak Amerikában. Ezeket a gondolatokat olvashatjuk ki Németh László regényeiből, tanulmányaiból és szociográfiai tanulmányából, a Medve utcai polgáriból (1937), amely talán része lett volna könyvének. Fél évszázad alatt Budapest társadalmi problémái gyökeresen megváltoztak, együtt a társadalmi rendszerváltozással. A II. világháború pusztításai után egy ideig tovább folytatódott a város növekedése. Az újabb városegyesítés nyomán létrejött Nagy-Budapest, mellyel a külvárosok a közigazgatási határon belülre kerültek. Ez a lépés túlméretezett volt. A rákosi települések egy része máig sem kapcsolódik igazán a városhoz, annak terjeszkedése inkább a Duna mentén folyik. A lakosság elöregedett, szemben az agglomeráció peremének kedvező korösszetételű lakóival. A város önző családfőként túl sokat költ 38
