Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 4. szám - Szabó A. Ferenc: "Magyarország felfedezése" - folytatódik: [a szociográfiai könyvsorozat ismertetése]

magára, mégis szorító gondjai vannak. Objektív strukturális ellentétek feszülnek közte és az ország többi vidéke között, de belül is megosztott. Kopott belterületi „slumjeivel”, és sivár új lakótelepeivel „átellenben” Közép-Európa legnagyobb és legszebb villanegyede hivalkodik Budán. Gyermekei egyre kisebb arányban lesznek munkásokká, a gyárakban, az építkezéseken a fizikai munkát „vendégmunkások” végzik. Folytathatnánk a sort végtelenségig. Meg kellene írni végre valakinek ezt a szociográfiát! Nehéz feladat egy nagyváros hiteles társadalomképét megrajzolni, de talán nem lehetetlen. Néhány külföldi próbálkozást ismerünk. Magyarul is olvasható például Studs Terkel: Chicago, keresztmetszet című könyve (Európa, 1972.). ő a város lakóival készített interjúkból állította össze művét, amely irodalom a javából. Emberi arcok, sorsok sokasága villan fel benne, kaleidoszkóp- szerűen kavarog lapjain múlt és jelen, szegénység és gazdagság, erény és becstelenség. A szerzőnek e módszer segítségével, átlagos terjedelemben, egy Budapestnél is hatalmasabb és bonyolultabb város életének lényegét sikerült megragadni. Ki írhatná meg a mi fővárosunk szociográfiáját a legjobban? Felkészült tudós vagy literátor, idős vagy fiatal ember, egy „őspesti”, aki minden zegét-zugát ismeri, vagy inkább egy messziről jött elfogulatlan, aki képes kívülről nézni és felrajzolni fő koordinátáit?

A 70-es és a 80-as évek fordulóján végre szóhoz jutottak a sorozatban domináló közép- nemzedék írói mellett a fiatalabbak is, a 30 évesek nemzedéke. Mi lehet az oka késői jelentkezésüknek? Azt nem gondoljuk, hogy szociográfiát csak érettebb korban lehet színvonalasan írni, hiszen Erdei 26 évesen írta a Futóhomokot (1937.), Kovács Imre 24 évesen a Néma forradalmat (1936.)! Az is csak részleges válasz lehet, hogy az elmúlt évtizedekben — különböző, itt nem részletezhető okok miatt — nehezen járhatóvá vált az íróvá, szociográfussá válás útja. Inkább arról van szó, hogy az új nemzedék világszemlélete és a szociográfiáról vallott felfogása alapvetően más, mint elődeiké. Akik közülük vállalták a hagyományos szociográfús szerepet (Halmos Ferenc: Illő alázattal, 1978., Mátyus Aliz: Holnapon innen, tegnapon túl, 1980.) nem tudtak átütő sikert aratni, bármennyire is fontos témákról írtak. (A nagyüzemi munkásság a 70-es években, textilmunkásnők élete.) Az új nemzedék igazi arcát a Folyamatos jelen című antológia mutatja (1981.). Legmarkánsabb szerzői: Csalog Zsolt, Hajnóczy Péter, Tar Sándor számára mást jelent a szociográfia, mint korábban. Kevesebbet ábrázolnak az országból, a nagy társadalmi mozgásból, szakszerűbben szólva az ember makrokömyezetéről, mint azt megszoktuk, őket inkább az emberi mikrokömyezet konfliktusai és a személyiségben lezajló belső történések érdeklik. Bemutatják, hogy a megváltozott társadalmi viszonyok között is nehéz megpróbáltatások árán megy végbe a társadalmi beilleszkedés, hogy társadalmunk sok tekintetben továbbra is hierarchikusan felépített, s ennélfogva sokan élnek peremhelyzetben, kiszolgáltatottan.

Az új nemzedék jelentkezése kapcsán megfigyelhető a műfaj tisztulási folyamata is. Az elmúlt évtizedben a tudományos diszciplínák között végérvényesen elfoglalta helyét a szociológia, így a fiatalok közül azok, akik a társadalmi törvényszerűségeket kívánják feltárni, általában szociológusok lesznek, míg azok, akik az emberi szubjektum szférájára kíváncsiak, tényirodalmat írnak, ami nem azonos a szociográfiával, hiszen annak alapvető követelményét, a társadalmi háttér felrajzolását csak esetlegesen vagy egyáltalán nem végzi el. A tényirodalom elvezet a szociográfiától azzal is, hogy inkább a társadalomban előforduló extremitást, a különlegeset (nem a különöst!) keresi az általánosítható, a gyakorlatban közvetlenül hasznosítható társadalmi tapasztalatokkal szemben.

Az új szociográfús nemzedék egyelőre még nem találta meg a szemléleti egységet a társadalmi és a személyes lét dimenziói között. A tényirodalom újabban adaptált eszközeivel az ember belső világának korábban feltáratlan mélységeibe lehet belelátni, s az új szerzők egy része ettől megrészegülve a klasszikus szociográfiai módszert egészében túlhaladottnak és ezért elvetendőnek tartja.

Minél több kötet van a sorozatban, annál inkább láthatjuk, hogy még mennyi hiányzik. A régi sorozat szerkesztésekor teljességre törekedtek, legalábbis földrajzi értelemben. A mai sorozat spontánul szerveződik, ami talán nem minden szempontból jó. A fővároson kívül még több tájegység hiánya bántó. Ha az ipari átalakulást, a munkásosztály helyzeté39