Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Szabó A. Ferenc: "Magyarország felfedezése" - folytatódik: [a szociográfiai könyvsorozat ismertetése]
Nemcsak a falu küldött a magyar szociográfusok közé egy pengeéles tollú írót a hatvanas években, hanem a város is, pontosabban szólva, a pesti külváros, Kőbánya. Moldova komlói könyve a sorozat egyik emlékezetes opusza. Moldova nemcsak a legtermékenyebb, de a legelszántabb szociográfus is. Ha kiválasztotta témáját, akár egy évre vagy félévre neki szenteli életét, felveszi az adott vidéken élők vagy munkaterületen dolgozók életritmusát. Számtalan kapcsolatot épít ki, meséket és nyilván ő is mesél, mert „titkokat” csak titkokért cserébe lehet megtudni. A bányászvárosról készült mű éppen akkor született (Tisztelet Komlónak, 1971), amikor nagy lendülettel folyt országszerte a bányászat visszafejlesztése. A bányászok tele voltak panasszal, sérelemmel, nehezen viselték el ezt a helyzetet, szakmájuk presztízse és életszínvonaluk visszaesését. Sokan becsapva érezték magukat, nem látták a szénbányászat jövőjét. Fiatalok már alig mentek a bányákba dolgozni, jó néhány bányavidéken pedig megkezdődött a bányászok átképzése, mert a hirtelen és olcsón az országba áradó olaj gazdaságtalanná tette a legtöbb bánya termelését. Még a komlóiak érezték meg a legkevésbé ezt a válságos helyzetet, hiszen az ottani szén, amelyre még akkor is szükség volt, a legjobb minőségű az országban. Az új szelek azért Komlón is fújtak. Moldova ezt a szituációt ragadta meg mesterien könyvében. A régi hőskorszak nosztalgikus emlegetésével és a gazdagabb, de bizonytalanabb jelen ábrázolásával. Moldovát elsősorban mindig az ember érdekli. A bányászattal kapcsolatban sem fogadta el a gazdasági törvényszerűségekre hivatkozók érveit, egy nagy hagyományokkal rendelkező ágazat gyors leépítésének programját, hanem makacsul arra volt kíváncsi, hogy mi lesz majd a bányatelepülések és a bányászok sorsa ezután. A komlói munka befejezése után is tovább járta a bányavidékeket és írta riportjait. Bertha Bulcsú könyve, a Balatoni évtizedek, 1973-ban jelent meg. A Balaton-vidék közelmúltjának rajza megkapóan hiteles, lírai vallomás volt. Olvasása közben érezni lehetett a téli-tavaszi szelek süvöltését és a nyár perzselő hevét. Akkoriban meglepte a közvéleményt, hogy Bertha, modern novellák és kisregények szerzője, mennyire otthonosan mozog az emlékidézés és a riportcsinálás szociográfikus terepén. A jó szociográfiák és szaktudományos szociológiai munkák nagy erénye az éles szem, a tényeket magabiztosan rendszerezni, előadni képes valóságismeret, a színes, vonzó stílus. Ez teszi tömegolvasmánnyá őket. A non fiction Írásművek világsikerének titka a társadalmi törvényszerűségek életszagú hitelességgel tálalt előadásmódjában rejlik. Jobb, ha a szociográfus-szociológus nem hivatkozik unos-untalan felméréseire, ha nem idézget szüntelenül forrásmunkáiból. Bármennyire is sokat tudjon, álljon egy kissé a háttérben, beszéltesse hőseit, beszéljenek önmagukért adatsorai, ne kommentálja túl élményeit. Tegye olvasóját szerzőtárssá, hagyja meg számára azt a lehetőséget, hogy maga vonhassa le a legfontosabb következtetéseket. Lázár István könyve hatalmas anyagismeretével tűnt ki (Kiált Patak vára, 1974.) Ez a mű felelt meg leginkább a hagyományos magyar szociográfiai szemléletnek, ez emlékeztetett legjobban a népi írók szociográfiaira, amelyekben egyszerre oldották meg egy táj történelmi, gazdasági és társadalmi rajzának szintézisét. Lázár históriai és művészettörténeti ismeretei bizonyultak a legmélyebbnek a sorozat szerzői közül. Nemcsak utánaolvasott néhány dolognak, hanem magabiztosan kalauzolta olvasóit szakkérdések között is. A sárospataki műemlékegyüttes vagy a karcsai Árpád-kori templom bemutatása sokak érdeklődését keltette fel e tájegység iránt, s bizonyára nagy szerepe volt abban, hogy a környék idegenforgalma alaposan fellendült az elmúlt évtizedben. Az írás felhívta a figyelmet a patinás kisváros, Sárospatak kulturális értékeire, és segítette a települést abban, hogy méltó támogatást kapván, kiemelkedjék a szegénységből és az elhanyagoltságból. Azóta műemlékeit helyreállították, ipara fejlődésnek indult, és már nemcsak a múltjával dicsekedhet, hiszen új művelődési központjának csodájára járnak az egész országból. Egy országrésznek — történelmi múltján kívül, vannak sajátos etnikai, néprajzi hagyományai. A zempléni, hegyaljai táj mai arculatának kialakulásában — a magyarság mellett — szerepe volt a hegyi irtásokra telepített szlovákoknak, ukránoknak és a zsidóságnak, amely ezen az északkeleti vidéken a városokon kívül a falvakban is jelentős számban élt az 1944-ben bekövetkezett holocaustig. A kislétszámú ukránság asszimilálódott, így ma 37
