Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Vekerdi László: Embertudomány - kultúrák - történelem: a kulturális antropológia kihívása
készteti őket, hogy kétségbeesetten álljanak ellen struktúrájuk bármiféle megváltoztatásának, amely lehetővé tenné a történelem betörését belsejükbe. A jellegüket egész tegnapig leginkább megőrzők olyan társadalmakként tűnnek fel, melyeknek legfőbb gondja élni, úgy, ahogyan élnek. Ahogyan környezetüket hasznosítják, az egyszerre biztosítja szerény megélhetésüket s a természeti erőforrások védelmét. Házasodási szabályaik sokféleségük ellenére azonos demográfiai célt szolgálnak: a szélsőségek korlátozását és a termékenységi mutató állandóságát. S végül a politikai életük, amely a megegyezés és a döntések egyhangúságán alapul, mintha csak azért és úgy lenne kitalálva, hogy kiküszöbölje a közösségi életből azt a hajtóerőt, amely a hatalom és az ellenzék, a többség és a kisebbség, a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak differenciális eltéréseit hasznosítja. Egyszóval ezeket a társadalmakat, amelyeket akár *hideg«-eknek is nevezhetnénk, mert belső milieu-jük a történelem hőmérsékletének zéruspontja közelében van, funkcionálásuk effektiv korlátái és mechanikus módja megkülönbözteti a »meleg« társadalmaktól, amelyek a neolitikus forradalom következtében jelentek meg a világ különböző tájain, és amelyek szüntelen kasztokra és osztályokra való szakadásra sarkallva hívtak elő magukból mássá válást és energiát.” Lévi-Strauss antropológiája tehát nemhogy „kiirtaná” — mint annyiszor állítják — a történelmet a struktúra javára, hanem ellenkezőleg: összetartozásukat mutatja meg, kölcsönös egymásra hatásukat, átalakulásukat egymásba. így például két szomszédos indián törzs történetéből és életviszonyaiból értelmezi mítoszaikat és rítusaikat, hogy aztán a szimmetriáikból megszerkeszthető struktúrában fölismerje és elénk tárja egymás mellett élésük egész politikai filozófiáját. A földmívelés és a vadászat évszaktól függő ritmusából, a háborúskodás és a házasodás szokásaiból, a történelem viszontagságaiból és kényszereiből Lévi-Strauss kibontja két szomszédos törzs, a mandan-ok és a hidatsá-k mítoszainak és rítusainak a jelentését; fölismeri, hogy a rítusok hasonlóságait mítoszaik ellentétei fedik el, de rítusok és mítoszok mindegyik népnél rendszert alkotnak, s a két rendszer egymás tükörképe. Két népnek tehát, akit történelem és megélhetés kényszerei egymás mellett élésre ítéltek, úgy sikerült a maga különbségeit és érdekellentéteit rítusok és mítoszok rendszerében reprezentálnia, hogy a két rendszer mintegy tükörképe legyen egymásnak. „S nem kínálja-é épp a szimmetria, mely egyesít és ugyanakkor szembe is állít, a legelegánsabb és a legegyszerűbb lehetőséget hasonlónak és különbözőnek látszani, közelinek és távolinak, jóbarátnak és bizonyos értelemben ellenségnek, ellenségnek, bár megőrizve a barátságot?” A jelen végül is a történelem során felhalmozódott fáradozások eredménye, többé-kevésbé tudotos fáradozásoké, melyek az egység és a különbözőség egyensúlyát próbálták megteremteni. A „hideg” társadalmak eredményei igen jelentősek ezen a téren; Lévis-Strauss úgy látja, hogy a maguk eszközeihez mérten jelentősebbek a mi társadalmunkénál. Bármilyen tisztán látta is azonban s bármilyen fontosnak is ítélte Lévi-Strauss történelem és antropológia kapcsolatát, részleteiben nem igen vizsgálta. Tán ezért is vernek szemére sokan — teljesen jogtalanul — holmi „történelem-ellenes” szinkronikus szemlélet. De Lévis-Strauss mégsem ok nélkül tartózkodott a kérdés részletesebb vizsgálatától, hiszen itt valóban nem igen képzelhetők el olyan elegáns és logikus megoldások, mint kedvelt rokonsági struktúrái körében. Ma sem sokkal világosabb például, töméntelen vizsgálat és sok okos elmélet ellenére sem, archeológia és emológia viszonya, mint száz esztendeje, Lubbock, Morgan és Tylor korában volt. S ha ma már nem is igen öltöztetnek felsőpaleolit vadászokat eszkimó ruhába s britonokat indiánoknak, az analógiák csábítása ma is rendkívül erős. Vannak, akik a kömyzethez való adaptáció szintjén keresik a hasonlóságokat, mások a településszerkezetben vagy a létfenntartási stratégiákban vélnek analógiákat felfedezni, s olykor tán nem is egészen alaptalanul. Az újrégészet a társadalmi kontextus rekonstruálásához használja a kulturális antropológiai analógiákat, az anyagi maradványok gazdasági, közösségi, hatalmi és szimbolikus jelentésének a megfejtése alapján. Ezekben a törekvésekben a fő inspiráló Marshall Sahlins volt, aki gazdag polinéziai terep-tapasztalatait a szellemi és anyagi 21