Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Sorsom: menni, menni...: László Gyula és Kőhegyi Mihály levélbeni beszélgetése
Sorsom: menni, menni... László Gyula és Kőhegyi Mihály levélbeni beszélgetése E V.íí' rgy-egy vers, novella, regény, vagy bármilyen más szellemi alkotás fogantatását, kihordását és vajúdását nem szokták a nyilvánosság elé vinni. S hogy mi most mégis kivételt teszünk, annak két oka van. Az egyik, hogy nem vagyok író — s ezt nem amolyan álszerénységből mondom — a másik pedig valami gyermekkoromban belém nevelt (néha bizony bántó és rendszerint felesleges) igazmondásos egyenesség. Az utóbbi tulajdonság ebben az álcázós, mellébeszélés, festett egű világban kimondottan hátrányos, de túl életem delén aligha fogok már megszabadulni tőle. Úgy érzem, tartozom az olvasóknak azzal, hogy bevalljam: az utóbb leírt beszélgetés sosem folyt le valójában, hanem „összeleveleztük.” A Forrás főszerkesztője már évek óta biztatott rá, és mostanában újra visszatért erre egyik levelében: „ . . . kérlek, hogy próbálj komolyan ráhangolódni a László Gyula profesz- szorral történő interjúkészítés gondolatára. Nem sürgettem a dolgot, tudván azt, hogy egy ilyen munka — és mert az interjúvolt sem akárki —gondos és körültekintő előkészítést igényel, de azért nagy szerkesztői öröm lenne számomra, ha mondjuk úgy szeptember tájékán a kb. 25—30 flekkes interjú kéziratát a kezemben tarthatnám. Hogy minderre mi a válaszod, bizonyosan tudatni fogod velem. Még aznap ment a válasz: Barátsággal köszöntelek: Hatvani Dániel” Kedves Danikám! Baja, 1985. június 3. Nem kis feladatot osztottál rám László Gyula kikérdezésével. Nekem kedves professzorom volt és alighanem kölcsönös ez a tisztelet, talán szeretet is. Bár mostanában nem nagyon nyerő László-tanitványnak lenni. Nem tudok viszont kitérni kérésed elöl, hiszen magam is tudván tudom, hogy az élet véges és Gyula bátyám már kifelé ballag belőle. Becsületbéli kötelességem hát megtenni, pontosabban megkísérelni a beszélgetést. Most éppen — ha jól tudom — Kecskeméten van a művésztelepen, így csak levélben érhetem utol. Csak annyit ígérhetek: megpróbálom. Ha a feladat meghaladja erőmet, akkor tisztességgel megfogom mondani és nem történt semmi, megmaradunk jópajtásoknak. Sokszor üdvözöl: Kőhegyi Mihály Kolléganőm férjének temetése, országos régészeti vándorgyűlés, más folyó ügyek közbejötté miatt csak két hét múlva tudtam László Gyulának írni. Baja, 1985. június 17. Kedves Gyula Bátyám! Hatvani Dani, a Forrás szerkesztője, már évek óta azzal nyösztet, hogy csináljak Veled valamiféle. .. nem is tudom mit. Amolyan beszélgetésről lenne szó, melyben én nagyon 1
