Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Huszár Sándor: Hol van az a nyár?: (kisregény, II. rész)
És itt kezdődik a katasztrófa! Amikor a fiatal ember azt hiszi, hogy győzött. Amikor a leváltott főrendező hízelgéseiben a saját vezetői tehetségét érzi megnyilatkozni. Amikor bátrabb lesz az új bevezetésében és nagylelkűbb a legyőzött ellentáborral szemben. És azt hiszi, hogy most már a hosszú béke korszaka köszönt rá, mert mindenki láthatja, hogy a színház megy, hogy a helyzet megváltozott, hogy ő itt a művészi színvonal letéteményese. És nem veszi észre, hogy sosem volt nagyobb veszélyben, mint most. Honnan tudná, hogy a változás, amit hozott, felületi. Nem az emberek és nem az erkölcsi elvek változtak meg, hanem csak a vezetés. Maradt viszont egy olyan színész, rendező, díszlettervező satöbbi réteg, amely eddig nagymenő volt és most háttérbe szorult és ez — nem tudja a fiatal igazgató — feszültséget jelent és terjeszt. Robbanó anyag. Nem művészileg. Mert ezt elfogadná. Hangulatilag. Elméletileg. Hiszen az elméletek a színházban is állandóan újulnak. Amit pedig ő háttérbe szorít, az lesz az új. Ad is nekik darabot. Meg is buknak vele, de ezzel nincsenek megsemmisítve. Mert kiderül, hogy nem biztosítottak megfelelő körülményeket számukra. És ezt most már a felettes hatóságoknál kell tisztázni. Mert ők leírják, ők védelmet kémek és konkrétumokkal dolgoznak. Nyilatkozatokkal. Elvtársakkal. Mert egyre elvtársabbak lesznek. És már nem is az a darab hiányzik a színházból, amivel ők aratnak sikert, hanem a politikai darab. Igen kérem. Mert itt liberalizmus van. Sőt több! A törvények negligálása. Arra a háttérfüggönyre százezer lejt költöttek, holott ez nem volt törvényes, mert ez már beruházásnak számít. És az igazgató hiába magyarázza, hogy a háttérfüggöny évtizedes gond volt és számos darabban felhasználható, mert a főhatóság azt mondja: megállás! A művészetbe ők bele nem szólnak, de a törvény az törvény. És a darab akármilyen nagy siker, a függöny vereség. Új út tárulkozik fel az ellenzék előtt: a törvényesség útja. Bármit tesz, ezután munkatársai éberen figyelik. Egyfelől, hogy a saját bőrüket mentsék, másfelől, hogy feljelentsék. A saját erejétől megrészegedett, született gyenge ember, aki én is voltam s vagyok, az ilyesmire fütyül. Jöhetnek a hátamra púpnak! Én színházat csinálok, a többi lényegtelen. Károgjanak kedvükre. Ez volt a helyzet a Mihállyal való cukrászdái találkozás idején. Ilyen rózsaszín felhők úsztak az égen akkor. És én magam is úsztam a közmegbecsülésben, meg a sikerben. És csordultig tele voltam segítőkészséggel, mert abban is azt láttam, hogy igenis megérdemlőn az emberek szeretetét, becsülését. Közben azonban, a mélyben robbanásig feszültek az ellentétek. Hogy Mihály ebből mit látott, nem tudom. Egy idő után azonban tudomásul kellett vennie a valóságot, mert ő is az események sodrába került. Ezúttal az volt a vád ellenem, hogy ellenséges elemek búvóhelyévé változtattam a színházat, ahol a cinkosság és komaság, nem pedig a szocialista erkölcs elvei érvényesülnek. Olyan nagy volt a dobás, hogy vizsgálóbizottság száll ki. És valóban találnak sok olyan embert, aki az idő folyamán ilyen-olyan foltot kapott. A műszaki főnököt fiatalkori cionizmusért kizárták a pártból, a közönségszervező, egy volt ügyvéd, akit kizártak a kamarából, a kellékes pap, a főrendező reakciós vicceket mond, a főszínész a harmadik házasságnál és a második Lenin-szerepénél tart. Úgy nézett ki, hogy ebből igazgatóválság lesz. Én magam terjesztettem ezt a hitet, mert nagyon letörtem és sokak előtt elmondtam, hogy amint a vizsgálat befejeződik, lemondok. De mielőtt a lemondólevelemet beadtam volna, felhívtak a megyei pártbizottságtól telefonon és szóltak, hogy a miniszterelnök-helyettes jön látogatóba. Természetesen mindenki felcsigázott érdeklődéssel nézett az esemény elé. Egyesek már azt is tudták, ki lesz az új igazgató, akit beiktatnak, s hogy engem honnan zárnak ki. Nagyon kevesen, de olyanok is voltak, akik a számomra előnyös fordulatot láttak a készülő látogatásban. Azonban mindenki megzavarodott, mikor a miniszterelnök-helyettes belépett, ugyanis a volt pap, Mihály hozta karonfogva. És mindketten nagyon vidámak voltak. * * * 46
