Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Varga Dávid: Eltűnt - kezében bottal, virággal
Varga Dávid Eltűnt — kezében bottal, virággal . s mégis gyermeket szülsz világra, az isteneket gyűlölködéssel ne vádold, hiszen semmi biztosat sem ígértek ők neked.” Seneca ^bben a történetben egy 83 éves korában eltűnt öregemberről lesz szó. Csak az olvassa el, akinek az erre szánt ideje nem becsesebb sokkal annál, mint amit egy élete alkonyán járó, nagyjából átlagosnak tekinthető öregember ér ma Magyarországon ... Valahol a Bakonyban eltűnt egy tudományos kutató, és amikor — holtan — előkerült, hozzátartozóinak nem engedték megnézni a holttestét. Egy muzsikus meséli: idős nagybátyja a vasárnapi ebédtől állt fel azzal, „eszébe jutott valami, rögvest jön” — és máig nem találják. Valaki a pécs-kertvárosi buszon meséli: apja egy este vette a kabátját, s a toronyház kilencedik emeletéről lement sétálni. Fél év múlva találták meg korábbi lakó- és szülőhelyén, a békési Csanádapácán. Egy taxisofőr figyel fel a társaimnak elmondott témára: két hónapig keresték egy közeli hozzátartozóját, míg végül lakóhelyük — egyik nagyvárosunk — kórházában találták meg. A személyzet is kereste a családot, a család is az idős embert, mégis eddig tartott... Miért tette? Mi történhetett vele? Krimin nevelkedett fantáziánk krimit formázhat bármelyik esetből, de talán még a társadalmi problémák iránt kevésbé fogékonyak is érzik, hogy az eltűnések mögött mélyebb konfliktusok, keményebb problémák lappanganak. Az újságokban hébe-hóba közölt esetek: csak a jéghegy csúcsa. Összesen 6—7 ezer eltűnést jelentenek be a hivatalos szerveknek évente az országban. Miért épp ennek az öregembernek, Vincze Jánosnak az esetével foglalkozunk? Elsősorban azért, mert a többi 6—7 ezer zöme előbb-utóbb megkerül, nyomukra akadnak, Vincze János azonban öt éve nem került elő, története tehát véglegesnek, meg nem fordíthatónak tekinthető. Tragédiája „nagyobb felületet mutat” azért is, mert viszonylag nagy család áll a háttérben, s a családi viszonyok eltűnését — mondhatni — kikényszerítették. Egy dél-dunántúli faluból tűnt el. Vajon kevesebbet vagy többet mutat- hat-e esete, mint egy városból eltűnt emberé? Városból, városba talán könnyebb eltűnni, ellenben a falu máig kötöttebb viszonyai azt mutatják, hogy ott — legalábbis felületesen szemlélve — nagyobb a kohézió, erősebb — részben a hagyományokhoz való alkalmazkodás, részben a tovább lehetséges munka révén — a betagolódás, kötődés is. Hogy „tudott” hát eltűnni egy párszáz fős falucskából Vincze János? * * * „Édesapám ügye” — ezzel a címmel ellátott dossziéba gyűjti tárgyunkban írt leveleit több mint öt éve B-né Vincze Stefánia, az említett eltűnt ember legkisebb lánya. Apját Vincze Jánosnak hívták, 1979. szeptember 16-án tűnt el fia házából, miközben családtagjai unokájának a hét végén rendezendő esküvőjére készülődtek. 1
