Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Baski Imre: A magyarországi kun eredetű tulajdonnevek kutatása: tudománytörténeti áttekintés

kunok” címmel. Szerinte lehetséges, hogy a magyar jelentésű kun személy- és helyneveket az oklevélszerkesztő magyar jegyzők fordították magyarra az eredeti török-tatár nyelvből. Ezt mindjárt a következő évben, tehát 1882-ben, követte Gyárfás 84 oldalas vitairata, amelyben Jerney felfogását követve bírálja Hunfalvy és Kuun álláspontját, ugyanakkor újra bizonyítani próbálja a jászkunok magyarnyelvűségét (8: 3). Gyárfás változatlanul a régi kun szállások magyar vagy magyarnak vélt neveiben látja a kunok magyarnyelvűségének egyik legfőbb bizonyítékát (8 : 74, 75, 78). A személyneveket tárgyaló XXIV. fejezetben középkori magyar személyneveket vet össze (sőt olykor azonosít) oklevelekben 1400- ig előforduló kun személynevekkel. Az összehasonlítások módja igencsak különös, mivel a lehetséges olvasatoktól eltekintve az írott alakok sokszor távoli hasonlóságából indul ki. Szerinte, például a kun Abram, Alpra, Aydud, Arbuz, Ambultan stb. összevethető a magyar Aguz, Achaz, Abart, Abychk, Ambos stb. nevekkel (8 : 78). Gyárfás másfél oldalon keresztül végzi ezt a fajta összehasonlítást 122 kun személynévvel.

Kuun Géza válaszolt az álláspontját érintő bírálatra, de az értekezés megjelenését (1885) Gyárfás már nem érthette meg (20). Kuun Géza itt próbálja elképzeléseit újabb adatokkal, illetve érvekkel megerősíteni. Máig helytálló módon fejtette meg például a Kaythor (1428) ’hazatérő’ jelentésű kun személynevet. Jó néhány további kun név megfejtésével próbálkozik még, de — néhány kivételesen jó ötletétől eltekintve — kevés sikerrel.

Mészáros Gyula az Akadémia 1913. június 2-i ülésén olvasta fel „Magyarországi kún nyelvemlékek” című dolgozatát. Az eddig elért eredmények ismeretében az aktuális feladatokat az alábbiakban jelölte meg: „Figyelembe kell vennünk, hogy a magyarországi kun nyelv kérdése még egyáltalán nem befejezett, és főképpen nem kimerített dolog. Hiszen Kuun Géza gróf fejtegetését alapul véve, idáig még nem tétetett részletes vizsgálat tárgyává, hogy a Duna-Tisza közén beolvadt kun nyelvnek részint nyelvjárási, részint lexikális tekintetben mennyi emléke maradt. A Kis- és Nagy-Kúnság területéről való, s oklevelek alapján egykorúnak kimutatható helynevek és kún személynevek fejtegetése és a keleti török nyelvek segítségével való magyarázata szintén hiányzik” (29 : 3).

E hiány pótlására törekedtek a kun tulajdonnévkutatás III., joggal klasszikusnak nevezhető, korszakának kutatói (Gombocz Zoltán, Melich János, Németh Gyula, Rásonyi László).

Gombocz Zoltán nagy jelentőségű, ma is használható munkája az „Árpádkori török személyneveink” fontos módszertani tanulságokkal szolgált az eljövendő kutatóknak. Értékes megállapításokat tesz például a török népek totemizmusára és totem-neveire vonatkozóan (6 : 19). Ilyen nevek a kunoknál is voltak (6 : 19). Tanulmányában a következő kun nevekkel foglalkozik: Bese, Tege, At lamos, Tepremez, Balmaz (?kun), Kolbaz, Oldamur, Gyolma, Tesz kénes, Kücsmek, Biter, Beier, Tolon, Kötöny, Althabar z, Törtei, ?Ona, Aboska, Alpra.

1921-ben írja meg bölcsészdoktori disszertációját „Kún személyneveinkről” címmel Rásonyi Nagy László, a török névtudomány s egyben a kun nevek kutatásának úttörője, és máig legnagyobb egyénisége. Már ebben a korai dolgozatában komoly módszerbeli felkészültségről és rendkívül gazdag forrásismeretről tesz tanúbizonyságot. Elődeinek és névtani mestereinek Melich Jánost és Gombocz Zoltánt tartja. Névmagyarázatai során nagy gonddal kutatja fel a kérdéses név török megfelelőit, vagy párhuzamait (analógiáit), miként ennek szükségességét már Gombocz is hangsúlyozta (6 :4). Ugyancsak fontos kritériumnak számított nála az, hogy a magyarázandó név megfeleljen a török névadási szokásoknak.

Kun neveinek forrása általában Gyárfás (7), de merít más okmánytárakból is. A dolgozatban magyarázott 34 kun név értelmezését későbbi munkáiban pontosította, helyenként megváltoztatta, a török közszói és tulajdonnévi illusztráló anyagot pedig állandóan bővítette. Magyarázatai többé-kevésbé még ma is elfogadhatóak, a 34-ből csupán 7 esetben látok súlyosabb jelentéstani (etimológiai) vagy hangtani nehézségeket (pl. Aydud, Barag, Köndüz, Kördük, Ügütej stb.).

90