Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Baski Imre: A magyarországi kun eredetű tulajdonnevek kutatása: tudománytörténeti áttekintés
A disszertáció kevés változással 1923-ban jelenik meg a Nyelvtudományi Közleményekben „Adalékok török tulajdonneveikhez” cím alatt. Az elkövetkező évek, évtizedek alatt sorra megjelenő török (és ezen belül főleg kun) névtani dolgozatai jelzik, hogy Rásonyi László érdeklődésének és munkásságának középpontjába a török névkutatás került. Századunk húszas éveiben, mint láttuk, újjáéledt a török eredetű magyar tulajdonnevek iránti érdeklődés. A nagyobb jelentőségű és terjedelmű munkák mellett sorra jelennek meg az egy-két név eredetének megállapításával foglalkozó rövid cikkek. Ezek sorát nyitja meg 1921-ben Karácsonyi János, aki a magyarországi -lár végű nevekből mutat be néhányat (17). Abban persze téved, hogy a kunok oguz nyelvet beszéltek, de helyesen állapítja meg, hogy a -lár egyes helyneveink végén nem lehet más, mint a török -lar, ami a többes szám jele (17 : 211). így van ez a kun Tázlár és Bodoglár helynevek esetében is. Az előbbi annyit tenne mint Táz nevű családok helye, és nem hozható kapcsolatba a török tas ’kő’ szóval, amint azt Kuun Géza gondolta (17 : 211; 19 : LIV). A Tázlár és Bodoglár névvel később egyébként Rásony László foglalkozott behatóbban (49 : 131-133). Talán különösen hangzik az alábbi idézet, amelynek szerzője Németh Gyula — aki maga is kunsági származású, s aki 1922-ben, „Karcag” című cikkének megjelenésekor már neves turkológus és a pesti egyetem török tanszékének professzora. Az említett cikk bevezetőjében így ír: „Karczag az én szülővárosom neve. A Nagy-Kunság legnagyobb városa, de lakóiban már egyáltalán nem él a kun, azaz török származásról való tudat; ezt ma már csak némely romantikus hajlamú, a város történetével foglalkozó ember tartja és élesztgeti. A karczagi ember csak akkor érzi magát kunnak, ha a »rédenció«-ról van szó, mert ez — legalább az ő hite szerint — pénzt jelent” (31 : 125). Majd így folytatja: „Régi török nyelvét a kun századokkal ezelőtt elfelejtette, de egy-egy maradvány, mint furcsaság talán még most is él;...” Ugyanitt, szinte korrigálva az előbbieket, közli, hogy tulajdonnevekben és helynevekben azonban számos emléke maradt a kun nyelvnek (31 : 126). A Karcag név magyarázatára 1961-ben újra visszatért (33). Itt jegyzem meg, hogy Rásonyi 1926-ban újabb török adatok közlésével erősítette meg a név etimológiáját (42 : 348). Az elkövetkező évek alatt Rásonyi László rövidebb cikkeiben a Kuthen (39), Borcsol (41 : 132-133), Csertán (41 : 133), Kojan (43 : 464), Kajtor (44), Kolbászszék (45), Kön- csög, Kötöny (47) nevekkel foglalkozott. Egy-egy kun névhez szolgáltat értékes adatokat és szempontokat Bátky Zsigmond, Fekete Lajos és Sütő József. Ez utóbbinak „Kalapár” című írását névtani szempontból különösen jónak tartom. Németh Gyula a 30-as évek elején írt történeti, nyelvészeti tanulmányaiban (30; 32) kun nyelvi ismérvek megállapítása céljából nyúl kun eredetű tulajdonnevekhez (Tepremez, Bengecseg, Gyolma, Thege, Aydua stb.). Külön téma, de annyit legalább meg kell említenem itt, hogy Rásonyi László a magyar- országi kun tulajdonnevek mellett igen komolyan foglalkozott a nem magyarországi kun eredetű nevek problémáival is (vö.: Karaiman, MNy. 26; Baszaraba MNY. 29; ugyanez az Ostmitteleuropäische Bibliothek 3. számában; Valacho-Turcica 1927-ben a Gragger- emlékkönyvben; valamint egyes cikkek a Seminarium Kondakovianum köteteiben). Az időközben felhalmozódott török névanyag lehetővé tette a szélesebb alapokon nyugvó török névvizsgálatot és az eredmények összegezését. így születhettek meg a tanulmányai a török nőnevekről (52; 53), a számnévi eredetű török nevekről, a török névadás kategóriáiról és még hosszasan sorolhatnám a török névtudományban is alapvetőnek számító tanulmányainak témáit. Az 1950-es évek közepe táján Rásonyi László két alapos tanulmányban teszi vizsgálat tárgyává a Kiskunság kun eredetű helyneveit (48; 49). Az első a Magyar Nyelvben jelent meg, s benne a -la, -le (Kargala, Csengele, Kürküle, Ügüle) végű nevek eredetét és történetét kutatja. Az Acta Linguistica VII. számában 3 oldalon áttekinti a kérdés kutatásának történetét, érinti a legfontosabb történeti kérdéseket, majd közel 70 oldalon keresztül értekezik 23 név eredetéről, történetéről és a vele kapcsolatos tanulságokról (49). A -la, 91
