Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Kósa László: Néprajz és magyar őstörténet: tudománytörténeti töprengések
nak, mert gyakran hangzott el romanticizmusát kárhoztató vélemény. Mint valami rossz bélyeg bukkan föl olykor ma is a műkedvelést, a délibábos próbálkozást, a tévutakat a tudományos eredményekkel összekeverő hamis általánosítás, mely kihasználja a szó jelentésének többrétegűségét. Ezért fordulhatott elő például, hogy Hoppál Mihály Ipolyi Arnold életrajzában úgy érezte, a romantikától mentegetnie kell a Magyar Mythologiát, holott — alább még visszatérek rá — a mű nagyszerűsége éppen romantikus ihletettsége.2 írásomban a romantika egy nagy európai művelődési korszakot, hagyománya eszmetörténeti hagyományt jelent, nem kalandos vagy a valóságtól elszakadt gondolatokat és műveket, ahogyan a köznyelv ezt a szót leginkább érti. Az irodalomtörténetben és a néprajzi tudománytörténetben részletesen földolgozták a nemzeti romantika korának eszméit. Felidézésükre elegendő két kevésbé ismert szerzőt említeni, akik viszont a néprajzi gondolkodás előfutáraiként rendszerben foglalták össze nézeteiket. Kállay Ferenc 1823-ban a magyar őstörténeti historizmus egyik nagyon érzékeny pontja körül bocsátkozott vitába. Nem magyar szerzők észrevették, hogy a hősi nomád magyar múltból hiányzik a békésen letelepültek gazdálkodásának hagyománya, és azzal magyarázták, hogy a magyarok ezt az értékes civilizációs vívmányt a környező szlávoktól tanulták. Cáfolatul Kállay a nyelvre és a szóhagyományra vonatkozó ismert tételt kiterjesztette az életmódra, és úgy találta, hogy a külterjes „magyar gazdálkodás egészen Ásiai szabású”.3 Néhány esztendő múlva Edvi Illés Pál, hogy a nemzeti jellemtant még szélesebb alapokra állítsa, eredetiség kútfőiként nevezi meg a nyelvet, a népköltészetet, a gazdálkodást, a táplálkozást, az összes szokást és hiedelmet, a játékot, az öltözködést is.4 3. A keleti örökség. A nemzeti karakter kérdése kezdettől szorosan összefüggött a keleti hagyomány ügyével. Erdélyi János például annyira természetesnek vette a kapcsolatot, hogy a keleti pompakedveléssel magyarázta a magyar népdal egy-egy költői képét. Abban, hogy a magyar jellem specifikumát — a kor hite szerint — a nép keleti származása adta, egyetértés uralkodott, értékelésében már alaposan eltértek egymástól politikusok, művészek, tudósok. Szempontunkból akkor merült föl lényeges változás, amidőn az 1850-es évektől a finnugor nyelvrokonság előtérbe kerülésével kérdésessé vált az ázsiai, azaz a törökös származás. Megnövekedett az őstörténeti viták tétje. A meggyökeresedett összehasonlító módszer gazdagította a népi kultúra kutatását is. Kiderült, hogy a néphagyomány történeti képződmény és korántsem a legrégibb műveltség rezervátuma. Ezzel eltűnt az eredeti romantikus eszme egy lényeges vonása, de ösztönzése továbbra is megmaradt. A legkorábbi kultúrális rétegek elkülönítésével ezek kaptak őstörténeti fontosságot, így a néprajz egyik visszavonulási területe maradt általában is a keleti örökség kutatásának. 4. Két fontos kutatási téma: az ösvallás és a naiv eposz. A kutatás tárgyai közül időben a legtávolabbra az ősvallás iránti érdeklődés nyúlik vissza, egészen a nyelv és a vallás összefüggéseit fürkésző humanista gondolkodásig. Az immár tradicionálisnak számító tudományos feladvány akkor értékelődik föl, amidőn a „nemzeti vallás” felfedezésének vagy létrehívásának lehetősége fölvillan benne. Cornidesz Dánielt még pusztán a rekonstrukció foglalkoztatta (1787), harminc esztendővel később Horváth János keszthelyi plébános már a felekezetek feletti nemzeti vallás alapját kereste a régi magyarok hitvilágában. Habár ez az ábránd eloszlott, elfoglalta helyét a másik, a jellem és a hitvilág kapcsolatának kutatása.5 Ma néphitről, hiedelmekről, hiedelemvilágról beszélünk, akkoriban gyakran mitológiának nevezték, amit kerestek, csak a századfordulón figyelmeztetett Katona Lajos, hogy a mitológia áttekinthető rendszert jelent, amiről az addigi kutatások alapján magyar viszonylatban nem lehet szólni.6 Katona egyáltalán a teljes rekonstrukcióban kételkedett. Véleményének kimondásához több vállalkozás, köztük a legnagyobbé, Ipolyi Arnold Magyar Mythologiájának kudarca kellett. Kudarc volt abban az értelemben, hogy a szerző nem érte el az általa megjelölt célt, de 72
