Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Huszár Sándor: Hol van az a nyár?: (kisregény - I. rész)
Huszár Sándor Hol van az a nyár? (I. rész) M r -Xármint melyik? Mert mostanában — nem tudom mi van velem — folyton nótákat, meg ócska operett dalokat nyikorgók. Egyszer csak azon veszem magam észre, hogy nyikorgók. Mint ahogy ezt is: Hol van az a nyár, hol az a régi szerelem. .. Mellesleg tovább nem is tudom. Ennyi, de hangulat. Mint mikor a hulló őszi levelet felragasztom magam mellé a falra. A fáról sem tudok többet, mint erről a dalról. Azt se tudom, milyen fa. Nagyon kevés fáról tudom, hogy milyen fa. Sose volt fám. Mikor olvastam, hogy Tamási Áron mindig arra vágyott, lenne egy fája, egy saját fája, belenyilallott a szívembe. Megértettem. Ő nem érte be egy levéllel. Egy fa valóban olyan, mint egy jó társ. . . No, de a fene egye meg azt a nyarat, megint előjött. Már így vagyok manapság. És aztán nem tudok szabadulni tőle. Az agyamban, mintha egy lemezjátszó volna, amelyen egy törött lemez forog. Hol van az a nyár, hol van az a nyár! Előbb nevetségesnek találtam magam, utóbb betegnek. El akartam menni az orvoshoz, mert nem tudtam leállítani a lemezjátszót. Ettem, aludtam, sétáltam, csinálhattam bármit, ment. Mintha megőrült volna. És estére, esküszöm belefáradtam ebbe a zenélésbe. Komolyan kezdtem aggódni. Mondom: el akartam menni az orvoshoz. És ez velem történik meg! Tiszta téboly. Velem, aki világ életemben utáltam az efféle műnótát. Valóságos kereszteshadjáratot vezettem ellene egy időben. A népdalért. Átok fogott meg! Hogy is van? Aszondja: „Engem anyám megátkozott...” Lehet. És tovább? „Mikor a világra hozott. Sose legyen. .. „Erdő mező a szállásom”. Tehát valószínű megállásom ne legyen. így jön ki a rím. Meg a valóság! Nem is nagyon lett. Az más kérdés, hogy szegény anyám, meg az átok. Dehát lett? Van egy állati szokásom. Új ez is. Sietek. Eddig is siettem. Nos úgy lehet, ez az anyám átka. Ez az öngyilkos tenniakarás. De eddig volt miért s volt hova sietnem. Volt mit tennem. Most nincs. Megérkezem valahová, nem ülök le, sietek, veszekszem hogy ne tartóztassanak, bosszankodom, hogy ezt nem értik meg, aztán kimegyek az utcára és széttekintek: Na most merre? És miért? Nem szabadna erről vallanom. Még a papírnak sem. Égyszer majd jön valaki — s mint a dolgozatfüzetre a tanár — ráírja, piros ceruzával: az agyi erek korai meszesedése. Lásd gerontológia. A világkép összeomlása, elbizonytalanodása, elmagányosodása, el. .. De legalábbis elfelé. Ahogy a szatmáriak mondják. (Mondják?) A bizonytalanság! Mind közül ez a legkínzóbb! Olvasom az egyik folyóiratban... Be is hozom. Itt van: „Egy szabad és független szellem sugárzik könyveiből, amit. .. férfias báj és némi gőg is színez.” Istenem, hogy 20
