Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Illyés Bálint: Petőfi és választói 1848-ban
Csupa elmarasztalást érdemelnek ellenben a 20 oldalon közölt „Öröm-versek, mellyeket. . .a’ szabad jász-kúnok’ az 1745-dik évben visszanyert kiváltságaik és birtokaik lso százados örömünnepére készített Nagy Sámuel kis kún Szabadszállási ref. pap.” (Kecskemét, Szilády Károly betűivel, 1845.) Olvasása nemcsak Petőfinek juttatta eszébe a szolgalelkűséget, hanem a mai olvasónak is: „Fényijén az Osztrák ház’neve, híre, hatalma örökké, Mind végig legyen a’ Magyar, és Kún boldog alatta. Tartsd meg ezenn Hármas-Kerületnek Főkapitányát, A’ jó szivű Szluhát! — kiben Atyját tiszteli a’ Kún, 'S a’ jó, pártfogoló;a’ hibázó, ’s szíve hibáját Megváltó, szelíden bíráló szende barátját! Tartsd meg ezen kis Hon’ hív ’s lelkes Tisztviselőit, A’ Jász-Kún-népnek boldogságára, javára!!’’ Pusztán azt kell most már eldöntenünk, hogy olvashatta-e Petőfi későbbi politikai vetélytársa atyjának, Nagy Sámuel főesperesnek az előbb idézett versét. Nos, abból induljunk ki, hogy másról sem beszéltek a Kiskunságban 1845 májusától júliusának végéig, mint a valóban fényűző redemptios ünnepségekről. Nézzük a naptári sorrendet: — május 20-tól jászberényi ünnepségek, — június 20-án a kunszentmiklósi megemlékezés, — július 23-án bankett ugyanott a költő tiszteletére és föltehetően a kerületi lóversenyben első öccse ünneplésére. Szentmiklós sosem sajnálta pénzét a reprezentálásra: most sem hiányoznak a felköszöntők, a terített asztal, a diákok fáklyás szerenádja. Professzor Kelemen Gergely vezényli a deákkántust, ünnepi hangulatának hatására megszületik a költő valóban ihletett verse Búcsú Kun- szentmiklóstól címen. Jó tudnunk, hogy ott ünnepel Tóthfalusy József, akinek könyvtárából a gimnáziumba került Nagy Sámuel előbbi verse, nem hiányzik azonban Földvári Antal sem, a lányok oskolamestere, aki meg a szentmiklósi redemptios ünnepség igaz magyar szószólójának bizonyult már június 20-án. Volt hát bőven, aki tájékoztathatta Petőfit a politikai állapotokról. Igaz, volt is miről, még inkább kiről. Mert azért élelmes ember volt ám a szabadszállási ref. lelkész, Nagy Sámuel. Afféle népszónok. Előfordult ugyan, hogy ráfizetett hangoskodására, mert például kitiltották egy időre a debreceni alma materből. 1845-ben írt örömversei, Jászberény meg a nádori főkapitány tömjénezése azonban eredményesnek bizonyult, pontosabban fogalmazva: jó befektetésnek, mert 1848-ban a főesperes fiának biztos sikerét jelentő Szabadszálláson szavazott a Fölső-Kiskunság az addig megszokott Fülöpszállás helyett. Petőfi fölismerte a választási manipulációt, a kiskundorozsmaiak pedig egyenesen fölpanaszolták petíciójukban, hogy „egyoldalú, némelly tisztviselők’ érdekei’ számitásán alapult” a választási, szavazási székhely megváltoztatása. A jászsági klérusnak, a jászkapitánynak a szabadságharc után érdemrendekkel jutalmazott királyhűségével (Herendi József: A Jászkun-Kerületek a függetlenségi harcz alatt.. .) szemben fölüdüléssel olvassuk az „Emlékezet a jász-kunok eredetéről s viszontagságairól, midőn. . .viszváltási százados ünnepöket.. .megülnék” c. kiadványt. Szegeden jelent meg a 62 oldalas füzet név nélkül 1845-ben, a jászberényi példány kéziratos bejegyzése azonban fölfedi szerzőjét, Müller Mihály kiskunfélegyházi plébánost. Névtelenségébe burkolózva Müller atya óvatos fogalmazásban elmarasztalja az uralkodóházat a Jászkunság egykori eladásáért: „Ötször száz ezeren van eladva az ősi kiváltság... Felsóhajt a nép! — sohajját senki se érti, Ellent mondanak ők, de szavuk senki se hallja. . .” Keserűen említi az Invalidusok Házát, melynek adminisztrátorai még fokozták a kerületek kizsákmányolását. Minden érdem a redemptusoké a kiváltásban, s így „Néktek, apák... Áldva legyen porotok, s legyen a hant könnyű felette.” Legalább közvetve biztosan értesült a költő a szentmiklósi június 20-i népünnepélyről, hallhatott róla bőven öccsétől vagy barátaitól, tisztelőitől a július 23-i banketten. Mi pedig írásban olvashatjuk, ahogy megörökítette a szentmiklósi redemptios ünnepséget a lányoskolai anyakönyvben az ünnepi szónoktanító, Földvári Antal második lelkész. 94
