Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Illyés Bálint: Petőfi és választói 1848-ban
„Szeretett feő kapitányunkat, boldogító urunkat, Ditsősséges nemzetünket, föl serkent szép honnunkat Minden jóknak özönében, e’nagy világ tág körében, Tartsa meg szivünk mindene, a’ magyarok Istene.” Még ennél is meggyőzőbben ragaszkodik az egész Jászkunságot képviselő herényi vezetőség elöljáróihoz nyolc esztendővel később „A’ szabad Jász-Kun Kerületek első százados öröm-ünnepé”- n. A rendkívül tanulságos beszámoló „Jász-Berényben. Május 20. 1845. Pesten nyomatott Länderer és Heckenastnál”. Tudomásunk szerint csak Palugyay Imre utalt erre a jubileumra kilenc esztendővel később (Jász-kún kerületek és Külső Szolnok vármegye leírása. Pest, 1854.) Pedig nagyon tanulságos az 1845. évi jászkun nyomtatvány, s alighanem ennek állított volna elriasztó szobrot Illyés Gyula Szabadszállás helyett, ha ismerte volna e könyvecskét. Nos írva vagyon benne, hogyan hajtatott 1845. május 3-án a jászberényi deputáció József nádor szállására tizenöt fogaton, s ,,a’ jászkun nemzetnek eő fensége mint atyja iránt való fiúi vonzalmát. . .- szívhez való magyar beszéddel terjeszté elő...” Ezt követően ihletem szavakkal invitálják a nádor hitvesét, aki „fenséges férjének gyöngy koszorú ja, a’ jászkun nemzet legmélyebb tiszteletének főtárgya”, akiben — mint a szónok rebegi— „a 180 ezeret haladó jászkun polgár valódi anyját tiszteli.. Szerencséjére a fenséges asszony komoly maradt. (Igaz, nem értett magyarul.) Templomi áhítatában bőkezűen megáldotta a jászberényi plébános, Stipula József 1845. május 20-án az atyáskodva országok), jó V. Ferdinándot: „a jászkun halni is kész felséges jó királyunkért.” A szabad jászkunok alkotmányjogi státusát meghazudtolva zengi aztán éppen a Mária Terézia által biztosított szabadságjogok védelmére kinevezett jászkun főkapitány, Szluha a banketten: ,,A’ . . .jászkun édes elragadtatással büszkélkedik. . ., ha fölkent koronás királya iránti tántoríthatatlan jobbágyi hűségének bármilyen jelét adhatja. . .” Mondanunk sem kell talán, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvi elismerést szavazott meg Szluhának magasröptű megalázkodásáért, Stipula József pedig arany érdemkeresztet kapott 1850. aug. 30-án a klérus lojalitásáért. Már említett, „A’ szabad Jász-Kun Kerületek első százados öröm-ünnepé-”n, tehát az 1845 május 20-án elhangzottakat bizony vegyes érzelmekkel olvassa a mai ember. Szemlesütve, röstelkedve veszi tudomásul, hogyan sugallt kutya-alázatosságot kerületünk vezetősége nevében a herényi klérus. Az említett nyomtatvány V. sz. névjegyzékében herényinek mondja Papp Sándor„első rendű elaggott jászkun polgárt”, majd büszkélkedik is a két Kunsággal szemben általános iskolázottlanságával, mint mondja: Papp Sándor „minden szellem műveltség nélkül. . .gazdálkodással foglalatoskodó” öreg. Aligha saját szavait hallatja hát a közben szintén megöregedett József nádor előtt: „Megőszültünk, mióta kegyelmes atyáskodásod minket. . .boldogít. . .De megtanítjuk unokáinkat. . .éljen a mi fenséges atyánk!” Persze nem ok nélkül csináltak pojácát az elaggott nádorból atyjára ráismerő még elaggottab herényi vénségből. Római örökség volt a „pater patriae.” A haza atyja ellen lázadni apagyilkosság, tehát halálbüntetés jár lázadásért a jászkun regementben, a hatóság elleni szembeszegülésért pedig szigorú büntetés. A jeles statisztikus, Palugyay őszinte lelkesedéssel írt a kiskun lovasokról a múlt század dereka táján. És valóban, szentmiklósi naplóföljegyzésekből tudjuk, hogy úgy fogadtak akkor Cser bácsi lovaira arrafelé, mint Széchenyi István angoljai. A szomszéd puszta, a mai Kunadacs egykori bérlőjének arabs csikaja megnyerte a szabadságharc előtt a kisgazdák pesti versenyét, nyergében Zatroggal, a mai szentmiklósi Zátrok, majd utána Zentai nevű család elődjével. Nem ok nélkül írta hát Petőfi 1844 augusztusában: „Pistinek meg majd veszek Drága paripákat, Rajtok jó Istók öcsém Vásárokra járhat.” ( Szülőimhez.) Nagyobb megtiszteltetés aligha érhette a Petrovics családot, mint mikor bevették a városi lovasbandériumba szentmiklósi székálló legény fiát, Istvánt. A költő öccse pedig rászolgált a bizalomra, mert Berényben ő lett első a kerületek lóversenyében a szabadszállási redemptus, Péter János szürke lován. A ló gazdája kapott egy nagyobb emlékpénzt és 10 pengő forintot, a költő húszesztendős öccse pedig dicsőségén fölül a szentmiklósiak elismerését (Szabad Jász-Kun Kerületek első százados öröm-ünnepe. .. 59—60., 98. 1.) Nyomtatásban jelentek még meg aztán ugyancsak Landereréknél két herényi ferences tanár ünnepi versikéi május 20-a tiszteletére. Nem sok vizet zavartak. 93
