Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Bodolay Géza: A Petőfi-kutatás és -kultusz helyzete hazánkban
A Petőfi-kutatás és a Petőfi-kultusz összekapcsolódása Említettem, hogy a Petőfi-kutatás első nagy fellendülése akkor következett be, amikor 1876-ban megalakult a Petőfi Társaság. Talán használni tudnánk Petőfi ügyének mind a tudomány, mind a költő népszerűsítése terén, ha megalakítanánk egy új Petőfi Társaságot. Első lépésként az egyes emlékhelyeken levő Petőfi-barát körök tömörülhetnének úgy, hogy helyi önállóságukat ez ne veszélyeztesse. További tagok lehetnének felkérendő írók, költők, kutatók, különböző intézmények. Együtt, egymást támogatva jobban, hasznosabban járulhatnának hozzá az emlékhelyek lelkes gondozói a közös ügyhöz, mint ilyen szervezett társaság nélkül. Ennek az új Petőfi Társaságnak a szülővárosban lehetne a központja. Véleményem szerint nem szükséges, hogy minden országos megmozdulás központja Budapesten legyen. Még talán a szükséges kiadványok anyagi segítése is kitelne egy ilyen társaságtól. Például a hiányzó teljes Petőfi-bibliográfia számára teremthetne anyagi alapot. Ma a gazdasági társulások és a közadakozásból induló vállalkozások korát éljük ismét. Miért ne gazdagodhatna ilyen módon Petőfi-isineretünk is a szóban forgó bibliográfia kiadásával? Itt térek ki arra, hogy egy ilyen társaság feladatait, a különböző emlékhelyek, valameny- nyi Petőfi-tisztelő összekapcsolását, a kitűzhető célok érdekében való mozgósítását a Petőfi Irodalmi Múzeum feladatkörénél fogva nem tudja, nem is hivatott ellátni. Ez a múzeum — megtévesztő neve ellenére — az egész magyar irodalom gondviselője. Jelenlegi munkatársai szinte kivétel nélkül századunk irodalmának tudományos kutatói. Ez helyes is, hiszen új kutatnivaló korunkban van legbővebben. Vajmi kevés ideje, energiája marad tehát az intézménynek arra, hogy névadójával foglalkozzék. A névadás fő oka nyilvánvalóan az volt, hogy a múzeum örökölte az egykori Bajza utcai Petőfi-ház egész hagyatékát. Abban a házban kezdte meg a munkáját, de hamarosan az egész magyar irodalom múzeumává változott, s el is költözött a régi Petőfi Társaság buzgalmából 1909-ben létrejött pesti Petőfi-házból. (Más kérdés, hogy vajon helyes-e, hogy ezt a félreértésekre okot adó elnevezést viseli ma is az egész magyar irodalom múzeuma. Ha egy gimnázium vagy egy színház veszi fel tiszteletből valamelyik költőnk vagy írónk nevét, akkor senki sem képzeli, hogy ott a tananyagban vagy az évi műsorban dominálnak a névadó művei. Egy múzeum elnevezésénél azonban ilyen — lehetőleg kerülendő — félreértés könnyen adódhat.) A Petőfi-kultusz hazai és külföldi eseményeinek a számontartásában is hasznos munkát végezhetne a javasolt, tagjai révén az ország minden részében, sőt határainkon túl is szétnéző, külföldi kapcsolatokat is ápoló Petőfi Társaság. A Petőfi Irodalmi Múzeumnak van ugyan Petőfire vonatkozóan (is) plakát- és aprónyomtatvány gyűjteménye, de csak abból az anyagból, amely véletlenül befut a múzeumhoz. Ebből korántsem lehetne pontosan felmérni, hogy mikor, hol, hányszor rendeztek szerte az országban és szerte a világon Petőfi-ünnepélyeket, hol, mikor, milyen Petőfi-verseket adtak elő. Az Irodalmi Múzeum — a már mondott okokból — ilyen alapos Petőfi-nyilvántartás vezetésére nem vállalkozhatna, ha akarna sem (nem is akar). Nem is a szorosan vett szaktudomány feladata, hogy ilyen adatokat gyűjtsön, hanem egy olyan nagy létszámú társaságé, amely a „több szem többet lát” elve alapján lelkes tagjait mozgósítaná ilyen adatok gyűjtésére. Az adatok birtokában mindjárt arra is törekedhetne az új Petőfi Társaság, hogy ahol lehet, elismerést osztogasson, ahol kell, buzdítson, javítson a helyzeten. Ne csak számontartója, hanem irányítója és fejlesztője is legyen mindannak, amit egy szóval így jelölhetünk: Petőfi- kultusz. Ennek a szolgálatában talán még folyóiratot is adhatna ki a Társaság. Azt hiszem, Petőfi-képünk kiegészítésre szorul baráti körének a még alaposabb megismertetésével is. Kik voltak, mit csináltak azon kívül, hogy hosszabb-rövidebb ideig Petőfi fénykörében láttuk őket. Az sem volna minden tanulság nélkül való, hogy mit csináltak a szabadságharc leverése után. Egyik tanulmányában Lukácsy Sándor sürgette a képnek ilyen további kiegészítését. Ő tett talán legtöbbet idáig ezen a téren, amikor részletesebb képet rajzolt „A márciusi ifjak” címmel azok irodalmi tevékenységéről „A magyar iroda88
