Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Bodolay Géza: A Petőfi-kutatás és -kultusz helyzete hazánkban
lom története” harmadik kötetében (Bp. 1963). Nemrég Kiss József írta meg a derék szabómester, Tóth Gáspár részletesebb életrajzát, akinek elévülhetetlen érdemei vannak Petőfi első verskötetének a kiadásában, s aki tevékenyen részt vett a forradalomban is. Tudomásom szerint ez az életrajz is kiadóra vár. Ha a Petőfi Társaság széles körű tagsága mint leendő megvásárló (előfizető) állna egy ilyen kiadvány mögött, bizonyára hamarabb jelentkezne a kiadói bátorság is, amely tudvalevőleg a könyvterjesztő vállalatok piac-megítélésének a függvénye. (Legalábbis szerény irodalmárok esetében.) Nem sokat tudunk, vagy nem tudunk eleget Petőfi gyermek- és diákköri barátairól, irodalmi harcostársairól sem. Az emlékhelyek kutatómunkára hajlamos képviselőit, a javasolt Petőfi Társaság jövendő tagjait hadd szólítsam fel arra, hogy minél többen vegyenek részt a Petőfi barátaira vonatkozó életrajzi adatok felkutatásában. Megindult mostanában egy — korábbi tervezgetések után — általam részletesen kidolgozott és kezdeményezett irodalmi adatgyűjtő munka, amelynek a Petőfi Irodalmi Múzeum a gazdája, és amelyet teljes erővel támogat a Hazafias Népfront Honismereti Bizottsága: az úgynevezett „irodalmi topográfia”. Nagyon örvendetes lenne, ha a Petőfi-emlékhelyek képviselői rukkolnának ki először egy kötetre való adattal, mondjuk, ilyen címmel: „Petőfi és barátai. Irodalomtörténeti topográfia”. Abban megtalálható lenne, hogy a nevezettek közül ki hol született, hol járt iskolába, hol lakott, mikor találkozott Petőfivel, van-e valamilyen érdemleges írásműve stb. Összeállíthatnánk utóéletük adatait is: hol van közülük valamelyiknek emléktáblája, szobra, utcája stb. Nagy segítség lenne egy ilyen kötet e nagy nemzedék kultuszának az ápolásához és Petőfi korának további tudományos kutatásához is. Az életmű és az életrajzi adatok gyűjtésén kivül volt még egy gyűjtőmunka, amelyben érdemeket szerzett a régi Petőfi Társaság. A Petőfivel kapcsolatos tárgyi emlékek gyűjtéséről van szó, amiből végül a Bajza utcai Petőfi-ház múzeuma létrejött. Ezek a tárgyak ma is a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában vannak, és láthatók is a kiállításokon. Ez a gyűjtés befejezettnek tekinthető, de új ágazatai még fejleszthetők, folytathatók. Ide sorolom az előbb tárgyalt Petőfi-plakátok és meghívók további gyűjtésén kívül az emlékhelyeknek, emlékházaknak, emléktábláknak, a Petőfi által bejárt helyeknek (és hol nem járt ő?) fényképen, színes fényképen, filmen, rajzban, festményen való megörökítését. Fénykép készülhetne mindenről, amit még ő is látott. Mennyi minden elpusztult már belőle! Legalább azt fényképezzük le, ami még megvan. Ezzel bekapcsolódhatnának Petőfi tisztelői abba a nagy ország-fényképező mozgalomba, amelyet most készül megindítani a Hazafias Népfront. Ugyancsak a tárgyi gyűjtőmunkához sorolható a Petőfiről készült és ezután készülő képzőművészeti alkotások; verseire szerzett dallamok, zeneművek; vele kapcsolatos hanglemezek és hangszalagok; újságcikkek számontartása és (ha máshol nincs helyük) összegyűjtése. Itt is vannak természetesen komoly előzmények. Utalok megint a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeire, de a rendszeres gyűjtés hajtómotorja egy a Petőfi-kultusszal, és kizárólag a Petőfi-kultusszal foglalkozó Petőfi Társaság lehetne. A jubileumi évben például sok Petőfi-verset megzenésítettek, különböző együttesek és szólóénekesek akkor elő is adták őket, egyik-másik még hanglemezre is felkerült. Összegyűjtötte-e valamennyit valaki? Hozzáférhetők-e valamelyik gyűjteményben? Készül-e róluk olyan (vagy jobb) kötet, mint amilyet a centenárium alkalmából Isoz Kálmán állított össze az addig megzenésített Petőfi-versekről? Tudomásom szerint eddig még nem. Gyűjteni és publikálni való tehát bőven lenne ezen a területen is. Utaltam már futólag az idegen nyelvű, külföldi Petőfi-tanulmányokra és újraköltésekre. Ez különösen szívügyem, hiszen egy év megszakítással (épp a Petőfi-év volt az) — összesen tizenkét évig tanítottam nyelvünket és irodalmunkat baráti országok egyetemein a magyar szakos hallgatóknak. Ha van magyar költő, akit a világ minden részén számontartanak, akkor az Petőfi. Mégsem tudjuk pontosan, hogy hol, mikor és mit írtak róla idegen nyelveken. Nem azt akarom mondani, hogy semmit sem tudunk erről. Hiszen például 89
