Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Csorba Piroska: Bogyózik az ágon a versli
apajé. Látva örömteli csodálkozásomat, megismétli: apajé ... aztán szétnéz, meglátja a papucsát, arra is mondja: pa-pu apajé. 1981. Kétéves a lányom. Már a kívülállók számára is érthető a beszéde. (Hároméves és két hónapos, amikor legyőzi az abc hangjainak utolsó akadályát, a nehezen pergő ,,r”-t.) Sokáig hibásan toldalékolja a szavakat. Néhány ilyen — hibás analógiára — készült ige: A baba megfogi a kendőt. Látottam egy kutyát. Ötöztettyél már fel, anya! Fel kell gyújtni a villanyod Add ide nekem, mert Johanna akari felvenni! Elestem, mert sötét volt, futtám, nem láttam, hogy hol a lábam, majd ha felvilágodik, akkor meglátom. Könnyű észrevenni a hiba okát ezekben az igealakokban, a „megfogi” a teszi-veszi féle igék mintájára készült, a „futtám” az ettem-ére, a „látottam”-nál a látott-at kezelte szótőként. Analóg módon hibásan toldalékolt névszói közül néhány: Add ide nekem a pénzét! Apának fáj a lábája. Az a ház a Krisztiánékéké! A falu végénba lakunk. Van tégeden valami, vedd le! Lalin is volt kesztyű, őn is. S egy furcsa eset, amikor a toldalékot nem a főnévhez, hanem az azt követő igéhez tette: Apa nem tudta, hogy Gábor lakiknak ott az anyukája! A beszédtanulás folyamata sok tévutat is bejár, s milyen csodálatos, hogy ösztönösen, önkéntelenül figyelve, környezetének nyelvét ellesve magáévá teszi egy gyermek végül anyanyelvének finom árnyalatait is. Ha nyelvi környezete hibátlan, gazdag, akkor ilyenné válik az ő beszéde is. A javításban ösztönösen segítenek az édesanyák, amikor a hibás szóalakot helyesen megismétlik. Ám a gyermek nem elégszik meg a készen kapott szavakkal, ő maga is teremt újakat. Johanna lányom így értelmesített meg néhány, az ő számára érthetetlen szót. (Népetimológiával, akárcsak a tube roséból tubarózsa, a peronoszpórából fenerosszpórát alkotott a mindenben értelmet kereső népnyelv.) Ilyen módon alkotott szavai: haragos gyufa (t.i. méreg van a fején, mérges, tehát haragos) frottircukor (a fruttit hívja így mind a mai napig) Megy a híradó a tévében, ő a gyerekszobában játszik, aztán felüti a fejét, figyel, majd beszalad a tévé elé: — Hadd nézzem meg én is a kisnégert! — Miféle kisnégert? Nem is mondtak ilyet! — Dehogyisnem, mondták, hogy Rudolf kisnéger, hallottam! (Rudolf Hirschlegert magyarosította így.) Ugyancsak a televízióból. A „bontott csirkét, bontott csirkét” reklámszöveget így adta vissza: — Pont a csirkét, pont a csirkét... (A bontott csirke szókapcsolat nem mondott neki ugyanis semmit.) Alkot szavakat teljesen új nevek adásával és összetétellel is. Ezek közül néhány: — Habozó — ez a mosogatószer neve az ő nyelvén. Egyszer látom, hogy almával eteti a babáit s ezt mondogatja: — Kész te is egy kotillát? — az almát azontúl hol almának, hol kotillának hívja. — Egyformázd le a királykisasszonyt ebből a könyvből! — kérlelt. Azaz másoljam le, de ezt a szót akkor még nem ismerte, hát teremtett hirtelen egyet. Szükséglet szüli a szavakat. — Megütöttem a lábam csuklóját! — panaszolja és a bokájára mutat. 86
