Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Mezey László Miklós: A kisebbség küldetése: az "újarcú magyarok" messianizmusa
fordult a Szent György Kör a falujárás során meglátott társadalmi, szociális nyomorúság fölvetette kérdéseivel válaszért a „népi triász” (Ady, Móricz és Szabó Dezső) műveiben megfogalmazott eszmékhez. A nemzedék zászlóvivője és programadó költője, Győry Dezső így emlékezett csoportjuk tájékozódására: „Élén járni az európai haladásnak. Ezt már 1919-ben példamutatóan elkezdték a forradalmár politikusok, de az európai konstelláció sárba-vérbe tiporta őket és a Tanácsköztársaságot. Próbálják meg a szellem emberei.”2 A politikai reakció durva embertelensége után szinte magától értetődően a küldetéses szerep meghatározó lényege és értelme a humánum gondolata lett; Fábry Zoltán nevezetes névadásával: a vox humana. A kisebbségi messianizmus valamennyi tartalmi eleme végsősoron erre vezethető vissza. „Európa volt a hazánk, demokrácia a mértékünk és emberség a magyarságunk. Csak az volt és lehetett a szemünkben magyar, ami emberséges volt, és nem megfordítva. A szlovenszkói magyar szellemiség varázsszava és elcsépelt frázisa, igazolása és elmarasztalója így lett a vox humana (...) Egy intuitív módon a priori erővé szuggerált előjegy.” (Kiemelés: Fábry.)3 Dehát hogyan, miként vált az európai léptékű emberség kiküzdéséért a humanizmusban kiteljesedő kisebbségi messianizmus gondolatköre egy egész magyar népcsoport meghatározó jelentőségű „ideológiájává”? Milyen eszmei utak bejárása után lépett föl a fiatal értelmiségi, író nemzedék, az „újarcú magyarok” generációja, hogy megváltsa a magyar glóbuszt és általa Közép-Európát? Erre keres választ e tanulmány. * * * A 20-as évek első felében a kisebbségbe került tömegek mind szélesebb rétegei egyre tarthatatlanabbnak érezték társadalmi, szociális, politikai és nemzetiségi létfeltételeiket, körülményeiket; a változtatás szükségessége nem volt kétséges.A változás iránya, menete annál inkább. Természetesen nagyon sokan a területi revíziótól, a trianoni diktátum megsemmisítésétől reméltek megoldást, ennek azonban a politikai feltételei — ha számosán nem is látták be — teljes mértékben hiányoztak. A fönnálló rend megváltoztatásának másik módját a forradalmi munkásmozgalom, illetve a kommunista pártok a szocialista forradalomban jelölték meg. Csehszlovákiában — a legalitás kedvező körülményei közt — jelentős magyar munkás- és paraszttömegek léptek a CSKP soraiba, ettől várva sorsuk jobbra fordulását. A szocialista forradalom világperspektívája azonban sokak számára csak mint nagyon távoli célképzet élt, de az időszerű demokratikus feladatok és a sajátos nemzeti tennivalók pontos megjelölésének híján a kisebbségi társadalom nagy hányada számára nem volt világosan érthető és igazán vonzó ez az út. „Ez a magyarázata annak, hogy a nemzetiségi sorsban felnövekvő, főként népi származású magyar értelmiségi fiatalok öneszmélésének első fázisában nem jutottak még el a szocialista munkásmozgalom forradalmi erőihez, s tőlük függetlenül keresték a választ az új helyzet új kérdéseire.”4 A 20-as évek elején tudatosuló és az évtized derekán fellépő új kisebbségi értelmiségi nemzedék magára hagyott — vagy jobbról, balról nagyon is befolyásolni szándékozott — tagjai maguk próbáltak sajátos helyzetükre érvényes válaszokat adni, illetve e helyzet megváltoztatására alkalmas szervezeteket kiépíteni. Mindehhez a gondolati-szellemi alapot a „népi triász” igéi, a szervezeti keretet a cserkészet adta. Az évtized végén majd szakítanak a cserkészmozgalommal — a Szent György Körből Sarló lesz — s a tudományos szocializmus, a marxizmus-leninizmus klasszikusainak megismerése után elfordulnak a „népi triász” eszméitől. Ám addig fölépítenek egy rendkívül sajátos, a magyar szellemiség történetében egyedülálló gondolkodói rendszert: a kisebbségi messianizmust. * * * Ismeretes, hogy valamilyen fölfokozott küldetésszerep, váteszi elrendeltetés-érzet mindenkor és mindenhol fölbukkan, ha egy népet, nemzetet — de akár egyént is — az elhagyatottság, a szigorú körülzártság, valamint a fölmorzsolódás félelme kerít hatalmába. 75