Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Takács Imre: Megmaradásom története: válaszok Bakonyi István kérdéseire

mindent. Petőfi rám alig mondhatná, hogy „ha nem tudsz mást eldalolni, mint saját fájdalmad, örömed ..Egyszer egy Erdélybe járó asszonytól hallottam, de le is írhatom a nevét: Marosi Júliától: Nekem most mindent szabad, mert gyászom van. Tornai József

— talán figyelmeztetőleg — azt mondta egyszer: az alkohol azért is nem jó, mert hamis szabadságot ad. Nekem még nem adott hamis szabadságot. Jó, talán néha adott! Mivel nincs saját nyomdám —, melyik költőnek volt valaha? — nem volt módom a hamis szabadság termékeit eceboca módon közreadni. Lázár Ervin emlékszik rá, hogy egyszer a Nimródban elújságoltam Nagy Lászlónak, hogy Pákozdon berúgtam a saját boromtól, és egy jó verset írtam. — Majd nézd meg reggel! — mondta Nagy László. És megnéztem. Bizony nem látta eddig szerkesztőség.

Igen, ezt a mosatást abba kell hagyni most már, életem hatodik évtizedében kipróbáltam. Jóllehet, közben írtam szelíd-szép verseket is. Például a Vonzalmas üzeneteket látom ilyeneknek (ez ciklus), most pedig van egy címem másfél éve (Nyári vidámság), ez alá verset kell írni a félkész darabokból! Ennek a törekvésemnek is csak a fele észtörekvés, talán a fele se az: legbensőm mozgolódását kell megvárnom ahhoz, hogy ne irt verset írjak.

Ezekbe az önelemzésekbe azért volt képem bocsátkozni, mert ezideig egy kritikus se nézett meg jól.

— Számodra mi a versírás legfőbb föltétele?

— Brancusi mondta — nagyon bölcsen —, hogy nem nehéz ám a dolgokat megcsinálni, hanem abba az állapotba kerülni nehéz, hogy a dolgokat megcsináljuk. — Igen, abban az állapotban inkább öröm, mint kínszenvedés a dolgokat megcsinálni. Mégsem ismerek költőt, aki pszichológust tartana a környezetében azért, hogy segítse őt a megfelelő lelkiállapotba jutni. Mint ahogy államhatalmakat se ismerek, akik remekbe sikerült intézkedéseikhez pszichológusokat kérdeznének. A cselekvés a telitalálatokhoz vonzódik. A telitalálat köre a céltárgyon manipulálja a célzást. Sömjénben nem így mondták volna ... Hogyan is mondták volna? „Józsi azért azt mindig eltalálja, hogy hova üssön.” Hogy „mikor üssön”. „Mekkorát üssön.” „Hogyan üssön.” Az ember válaszoló lény — mondják. Közhely. Annyit azért mégis pontosan kifejez, hogy a kérdések vonzzák a válaszokat.

Néha éppen ember-égésem közben írok jót. Máskor a csillapodásom közben. Weöres Sándort irigylem, aki elmélázva is nagy költő. Származásom következtében én sohase leszek emelkedettebb, mint a jól szolgáló.

— Mi a helye, szerepe ma a lírának a világban?

— A helye nem nagy, a szerepe se nagy. Egy butuska, bár a kort — esküszöm — néha valahogy mégis, úgyszintén kifejező dalszövegnek (diszkó- vagy koncertszám-szövegnek) a közönsége sokkalta nagyobb, mint a költészeté, bár ez a közönség nem figyel ám oda olyannyira, hogy a szöveg valamiféle gondos fölfogásáról beszélhetnénk ... Nem kell hát irigykedni! Ezért nem tartok azokkal, akik megrémülnek. Valahogy egy békés célú sikeres űrutazás is költőies. Nagy Lászlóról azért tudtam olyat írni, mint amilyet írtam az ötvenedik születésnapjára, mert előtte nem sokkal utaztam repülőgépen, a felhőket fölülről gyönyörű fényben láttam. Rajzolódik képzeletemben — vagyis csak rajzolódik, de nem rajzolódik ki — egy olyan költészet, amelyik az embernek azt a tevékenységét, vagy inkább azt a létformáját ábrázolja... — jaj, de sok ez az ami, amely! —, másként szólva a kozmikus környezet benépesítése, „belakása” is költészeti témává válhat, de csak akkor, ha az Emberiség — szándékosan írom nagy betűvel — megtalálja önmaga békéjének a kulcsát. Akkor nyomban békében lehet a Világmindenséggel is, jobb szóval: munkaviszonyban lesz vele, nem pedig harci állapotban. A homo sapiens önmegvalósítása itt kezdődne! Itt ez a kis kert, és csak ott kint a hideg. Valószínű, hogy a „kint élők” oly mértékben fejlődnének gyorsabban, mint az észak-európaiak — zord körülményeik között

— gyorsabban fejlődtek ennek az évezrednek a befutójára az afrikaiaknál. Igenám, az is igaz, hogy az észak-európaiak elpusztították az amerikai kontinens kultúráit, még előbb államait, és mondhatnánk Óceániáig sorban! A különbség, az egyenetlen fejlődés a háborús góc és gócok megteremtője lesz mindörökké? Az asztronauták elpusztítják a Föld kertészeit? Vagy a Föld irányító központjai elküldik a megsemmisülésbe az asztronautáéi