Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Lovas Dániel: A sakkirodalom kecskeméti mestere: Tóth László
LOVAS DÁNIEL A SAKKIRODALOM KECSKEMÉTI MESTERE: TÓTH LÁSZLÓ „A sakk nem a magányos ember játéka, hanem a szolidaritás iskolája, az a nemes és vonzó szenvedély, amely alkotó közösséget teremt az emberek között.” (Tóth László egyik beszédéből) Vannak vállalkozások, melyek értékét a kívülálló nehezen tudja megítélni. Tóth László sakk-szerkesztői és kiadói pályája is ezek közé tartozik. Elég, ha végiglapozzuk 1922 és 1950 között megjelent folyóiratát, a Magyar Sakkvilágot. A huszonkilenc évfolyam láttán kézenfekvő a kérdés: mekkora helyet foglalt el, milyen szerepet játszott életében a sakk? A nyolcgyermekes kőműves fia a gimnáziumi évek után rövid ideig bölcsészetet tanult, majd az újságírói pályán indult el a tízes években. Megjárta a harcteret, s hazatérve 1918-ban a nemzeti tanács jegyzője, 1919-ben a direktórium művelődési előadója volt Kecskeméten. Az ellenforradalom börtönbe zárta, és rendőri nyilvántartottként lett szerkesztő, később nyomdaigazgató, Németh László Tomijának és a népi írók jó néhány könyvének kiadója. 1945 után a koalíciós években a város polgármestere, nemzetgyűlési képviselő. Élete utolsó éveiben pedig, már nyugdíjasként a tanács elnökhelyettese, népfrontbizottsági elnök és sakkoktató. Évtizedeken át Kecskemét köztiszteletben álló polgára volt. Ám szülővárosa kom- munitása mellett megbecsült tagjává vált egy országhatárokon átnyúló másik közösségnek is. Az európai országokban és Dél-Amerikától Ausztráliáig a világ minden táján éltek sakkozók, akik forgatták kiadványait, leveleztek vele, vagy versenyről személyesen is ismerték. A távoli sakkbarátok többnyire nem tudták, milyen szerepet tölt be az élet más területein, mint ahogy a kecskemétiek közül is csak kevesen sejtették, hogy akivel nap mint nap találkoznak, ismert személyiség a sakkozás világában. Ez az írás a sakkozók Tóth Lászlójáról szól. Az indulás évei Osztálytársaitól tanulta meg a játék alapjait a középiskolában. Két barátjával, Hajma Józseffel és Simon Istvánnal ifjúsági sakk-kört szervezett, s mindhárman ott voltak 1911-ben az első magyar sakkszövetség győri alakuló közgyűlésén.,,Sem mi feszélyezett- ség sem látszott rajta, amikor felnőttekkel vitatta meg sakkmozgalmunk időszerű kérdéseit Senki nem hitte volna el, ha nem tudta volna, hogy hatodikos gimnazista tárgyal sakkéletünk felvirágoztatásának módjairól, sakkirodalmi elgondolásokról.” — írja visszaemlékezésében az egyik szemtanú. (Magyar Sakkélet, 1960/5.) A felnőtt társadalommal sakkozóként került először egyenrangú kapcsolatba. Későbbi kitartó munkatársa, a győri Chalupetzky Ferenc huszonnégy éves, már felnőttnek számító fiatalember volt, amikor egy kecskeméti szimultánon, 1911. július 6-án először találkoztak. így idézte fel később az epizódot: „Itt, az ifjúsági sakk-körben ismerkedtem meg egy Tóth László nevezetű gimnáziumi tanulóval, aki aznap kapta az első hosszú nadrágot, de a biológia még ki nem derített törvényeinek engedelmeskedve már akkor sakklapot szerkesztett (A sakk) és sakkrovat tervével foglalkozott a «Magyar Alföld» című lapban.” (Magyar Sakkvilág, 1932/1.) 53
