Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Lovay Zsuzsanna: Magyar iparművészeti gyermekjátékszerek a századfordulón
A legfőbb forrás számunkra a Magyar Iparművészet c. folyóirat, annak írásos és képanyaga, a kecskeméti Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum gyűjteménye és a gödöllői művésztelep megmaradt anyaga. Ezek között találhatjuk a századforduló magyar játékszereit, a gyermek környezetét alkotó tárgyakat, bútorokat, fényképeket, rajzokat, játékszerek terveit, gyermekkönyvek illusztrációit. Úgy tűnik, hogy nemcsak a játékkészítő tanműhelyek, de az egész magyar játékügy lelke kezdettől fogva Veszély Vilmos volt. Tehetséges, kreatív, sokoldalú iparművész, játékterveit már akkor is nagy elismeréssel fogadták. Az 1905-ben rendezett karácsonyi kiállítás beszámolójában így írnak róla: művészi játékai „annyira átgondolt, ötletes, magyar holmik, hogy nemcsak azok vették észre, akiknek ez kötelességük, de a publikum is, amely szétkapkodta őket.” Veszély játékszerei tehát megfeleltek a kor követelményeinek: funkcionálisak voltak, egyszerűek, didaktikusak és informatívak, esztétikusak és nem utolsósorban jellegzetesen magyarok, azaz a népművészetből merítettek. így helyénvaló volt, hogy Veszély játékszerei, gyermekbútorai, berendezései képviselték Magyarországot az 1906-os milánói világkiállításon. A tárgyak, bútorok szerkezetben is, de még inkább külső díszítő motívumokban ragaszkodtak a népművészet hagyományaihoz. Veszély játékai két nagyobb csoportba oszthatók: figurális játékszerekre és kiegészítő, a környező világ tárgyait utánzó játékszerekre. A figurális játékszerek közt leggyakoribbak a paraszti élet jellegzetes figurái: pásztorok, gazdák, kocsisok, de a mesék, mondák világához kapcsolódó katonaalakok is (Mátyás király fekete serege). Emberi figurái kétféle módon készülnek: fahasábokból esztergálva, faragva, vagy lapos falemezekből fűrészelve. Mindkét típus jellemzője a leegyszerűsített forma; a figurák jellemző részeit egy tömbből készíti, pl. a pásztorok alakjai ilyenek. Subájuk beburkolja egész testüket, csak kalapos fejük látszik, e három elem viszont elegendő ahhoz, hogy a gyermek felismerje a figura funkcióját. A külső díszítés is egyszerű, a népművészet leggyakoribb motívuma, a festett hullámvonal a sima, hengerszerű testen nagyon jól érvényesül. A takarékosan megmunkált, stilizált pásztor alakja mégis visszaadja a valóságot. A másik jellegzetes esztergált figura a szamaras szekér kocsisa. Alakjának megformálása (gömbszerű felsőtest, henger alakú alsótest, kalapja és mozgatható, vállba kapcsolt karok), német és cseh fababákra emlékeztet. Veszély fa harcosai és lemezből fűrészelt alakjai kisfalemezekhez vannak erősítve, így beállításuk mozdulatlan; hogy ezt mégis feloldja, a karjuk általában mozgatható. Alakok mozgását gyakran úgy oldja meg, hogy tartó falemezre kerekeket szerel. Játékszereinek második csoportját a háziállatok alkotják. A gyermekjátékszerek közt mindig fontos helyük volt az állatok másainak; leggyakoribbak persze a háziállatok voltak. A legszebb példányokat a népművészet alkotásai közt találjuk. A városi gyermek számára készültek teljes állatkollekciók, melyek feladata a paraszti élet — a mező- gazdaság, a majorok, istállók világának — bemutatása volt. Kedveltek voltak azonban az egzotikus állatok, cirkuszok, állatkertek is. Veszély fából készített állatkái előfordulnak mint önálló, de mint kiegészítő játékszerek is. Gyakran készített pl. különböző lovas, szamaras szekereket is. A vonóállatok falemezből fűrészeltek, egyszerű formai megoldásúak, díszítésük a bőrből vagy kötélből készült szerszám volt. Ilyenek pl. a 6. képen látható szekér szamarai, melyek mozgását egy kerekeken guruló falemez biztosítja. A másik, talán későbbi példány szintén a szamarakkal vontatott, nyulakkal teli szekér. A szamarak testrészei (lábak, nyak, fülek) már mozgathatók, a játékszer sokkal több lehetőséget kínál a játékra. Az állatjátékok egy része dobozként is funkcionál, pl. a Trójai faló, mely felnyitható: egyszerre ló, vár, doboz a harcosok számára; hasonló megoldású a Tyúk csibékkel, vagy a Vadruca. Ezeknél az állat teste (tyúk, kacsa) szolgál dobozul, benne helyezhetők el a kis fakorongokra állított csibék, ill. a szétszedhető tojásból kibújó kiskacsák. A tyúk ill. kacsa teste stilizált formájú, de stilizált a festett népi motívum is. A játékszerek rendezgethetők, különböző szituációkat lehet segítségükkel felépíteni, de elrakva őket a tyúk, ill. kacsa testébe, mozgathatók is, mivel ezek kerekeken gurulnak. Önálló játékszer a Borító libákkal, kosárba elhelyezhető, korongokra erősített libákkal. A fonott „borító” kerekes lemezen mozgatható. Bár játékra nehezen használható, de igen kedves alkotás még a Galambdúc stilizált galambokkal. Veszély játékszereinek egyik legkedveltebb témája éppen a madárfigura, mely szabad teret enged fantáziájának. A madarak a népművészetben is a legnépszerűbb játékszerek közé tartoznak. Veszély baromfi-, madárfiguráin elsősorban az egyszerűség és a festett díszítés a figyelemre méltó. Előfordulnak még nyulak, kerekeken guruló kecskék, szintén borító kosárba zárt kakas csibékkel stb. Kedves téma volt az esztergályozott ördögalak vagy Mikulás is. Veszély munkásságában gyakran előfordulnak különböző szekerek, kocsik. Atárgyak szerkezetben és díszítésben is igen változatosak. A két későbbi, nyulakat, ill. csibéket vásárra (?) szállító szekér sokkal stilizáltabb, szerkezete inkább támaszkodik népi hagyományokra (pl. hangsúlyos csapolás, növényi díszítés). E két szekér színvonala messze meghaladja a korszak ismert játékszereit, de úgy gondoljuk, Veszély munkásságában is kiemelkedően jó kvalitású tárgyak ezek. A harmadik szekér az előzőkhöz képest jóval statikusabb, annak ellenére, hogy kerekeken mozog. A figurák merevek, beállításuk csak karok mozgatásával lehetséges, a vonóáilatokat egyetlen lemezből 50
