Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Kriston Vízi József: Adalékok a bukovinai székelyek játékkultúrájához
ra, nyakukba es rakták”. Jószágőrző lánykák és fiúcskák kis bosztánka (tök) -játékokat is készítettek Bukovinában, de pl. a Felsőnánára (Tolna m.) települt hadikfalviak gyermekei is farigcsáltak tökből állatokat, pl. disznót. A kukorica szárából a csutikából tehénkét, bábi-házat és muzsikát készítettek. A kislányok a kukoricaszárat és a fosztalékot is felhasználták rongyocskákkal felöltöztetett és hasíték-szalagokkal átkötözött bubáikhoz. Az ügyesebbek kis párnát, pokrócot is készítettek a bubának, míg a nagyobbak már a felnőtt viseletét utánzó játékbabáikkal /okoztak. Ilyeneket még ma is készít a nagyanya unokájának. Mondták is régen egy-egy hadikfalvi szép lányra: „Olyan vagy, mint egy hajazs-lak!” Télen megvasalt fakorcsolyával, csáklyával mentek a szabadba, amit spárgával kötöttek a lábra. Jégre egyes vassal, havas úton kettes vasalással mentek. A kettes bakónak nevezett szánkó orrát hatos vassal erősítették meg, néha egyszerű kormányszerkezetet is készítettek hozzá. Istensegítsen az iskolás lányok otthon zsebkendőből különböző állatfigurákat csomóztak. „Keszkenyőből csináltunk békát, s férget es csináltunk. Szektettük. Az is egy foglalkozás volt. Meg nyulat es csináltunk. A tenyerünkhöz tettük s ugrattuk előre vagy felfele.” Kedveltek voltak téli estéken az árnyjátékok is. „Este, mikor a lámpás égett, akkor csináltunk két emberkét. Két bogot kötöttünk, a két szemközti ujjat belétettük, s az olyan érdekes árnyékkal jött ki a falon. Érdekesen verekedtek, csókolóztak. Hogy örültünk neki, ahogy ugrándoztak!” Bukovina népes és szegényebb falvaiból, pl. Andrásfalváról summásnak egész családok mentek 7 hónapra Móduvába. 8—10 éves korban nyáron még az iskolás gyermekek is mentek a bojérokhoz dolgozni. Egy-két öregasszony kísérte unokáit és a többieket a kálfa (munkavezető) keze alá.8 „Látszott is rajtok, a móduvások előbb felnőttesedtek, 13—14 éves korukra.” Az életkorral kapcsolatos munkavégzés és a társadalmi magatartás összefüggéseire a bukovinai székelyeknél eddig legalaposabban Belényesy Márta hívta fel a figyelmet, aki ennek megnyilvánulásait tárta fel a kultúra és a táncélet szerveződése kapcsán is. Mai adatközlőink elbeszélése alapján hasonlóképpen elevenedik meg a településrészenként, s a nemek és korcsoportok szerint elkülönülő számos gyermeki, serdülőkori játék- és szórakozási forma. Tudnunk kell, hogy e két fogalom a paraszti élet gyakorlatában sokszor áttűnő tevékenység. A fokozatos munkába nevelődés párhuzamosan együttjár a közösség tágabb viselkedési rendszerébe való illeszkedéssel, amely a figyelés-tan ulás-próbálkozás alkalmain át történik. így, ha külön helyiségekben ugyan, de a közösség egésze számára kitüntetett,Jeles alkalmakkor (pl. farsangi „húshagyat”, Húsvét, Pünkösd) a kb. 13 éves kor alarti gyermekek számára is kötelező részvétellel szervezték a tóncokat. A lányok előbb külön egy-egy idősebb barátnő vezetésével tanulták a táncot, a fiúcskák a jászol előtt próbálták a lépéseket. Csűrben vagy a színben furulyás, felfogadott citerás vagy harmónikás muzsikájára zajlott a fickótánc. A 10—12 éves lányok s a 13—15 éves fiútársak szombat este egy-egy háznál jöttek össze, de a tőlük idősebbekkel együtt a gazda új háza padlójának tapodtatására is zenés kalákába hívott. Karácsonyt köszönteni a gyermekek (fiúk és lánykák) szokása volt „Szenvedjén este” (Szenteste). Az andrásfalvi szokásváltozás során pedig az „aprószentekelés” az 1930-as évektől az 1960-as évekig jól megfigyelhető „fiatalodást” mutat: a korábbi legények reggeli vesszőjárása ekkorra a kisgyermekek rítusává vált.10 Nagycsütörtök és Nagyszombat közt viszont mindig a gyerekek jártak kereplővel „cseregtetni” a templom előtt, jelezve óra s napszak múlását (Hadikfalva). Számos bukovinai székely és erdélyi adat utal egy — ott hosszú ideig konzerválódott —, főként a gyermekeket és az ifjúságot érintő tavaszi játékos szokásra: a hintázásra. Ennek szinte kizárólagos ideje Bukovinában a húsvét időszaka. A kicsiny gyermekeknek nagyszombaton készítették el az egy deszkadarabot kötéllel vagy lánccal a „színy alá, a szarufára felrakott” kis 38
