Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - MŰHELY: 100 ÉVE SZÜLETETT FÜLEP LAJOS - Tüskés Tibor: A Magyar művészet-ről - csaknem hetven év múltán
TÜSKÉS TIBOR A MAGYAR MŰVÉSZET-RŐL - CSAKNEM HETVEN ÉV MÚLTÁN (Előzmény; utóélet) Fülep Lajos az első világháború — szóhasználatában: „a nagy háború” — kitörésekor hazaköltözik Olaszországból. Erdős Renée-vel kötött első házassága felbomlik. Betölti harmincadik évét; Budapesten él. Föleleveníti a kapcsolatot a vele egyidős Lukács Györggyel, akivel már korábban, 1911-ben Firenzében Szellem címmel lapot szerkesztett. A világháború derekán, 1916-ban baloldali értelmiségiek Budapesten kis kört alakítanak. Mivel rendszeresen vasárnaponként találkoznak, egymás közt és a kívülállók is hamarosan Vasárnapi Társaságnak, illetve Vasárnapi Körnek nevezik. „Idősebb” — akkor harminc év körüli —tagjai Balázs Béla, Fogarasi Béla, Fülep Lajos, Lesznai Anna, Lukács György, a fiatalabbak közül ide jár Fíauser Arnold, Káldor György, Mannheim Károly, Tolnay Károly. A társaság hamarosan a nagyobb nyilvánosság elé lép, megszervezi a Szellemi Tudományok Szabad Iskoláját, melynek keretei között számos előadás hangzik el. Az előadók között Kodály Zoltán és Szabó Ervin is szerepel. Már az első megbeszéléseken, a program kialakításakor szóba kerül, hogy Fülep a magyar művészetről tartson előadássorozatot. Fülep egy késői vallomása szerint mindig „alkalomra és kívánságra írt”, „mindig valamilyen alkalomból, megbízásra, felhívásra” publikált. Most is megbízásra, fölkérésre születnek meg 1916 tavaszán azok a tanulmányok, amelyek első alkalommal előadás formájában ,1917 áprilisában és májusában hangzanak el öt folytatásban. A nemzeti jelleg problémája a magyar képzőművészetben címmel az Országos Pedagógiai Szeminárium helyiségében. Ugyanebben az időben, 1917-ben jelenik meg Babits Mihály Irodalmi problémák című könyve, melynek első tanulmánya Fülepéhez hasonlóan az egyetemes művészet szempontjából vizsgálja a magyar irodalom történetét. Amikor Fülep tanulmányának első részlete a Nyugat 1918. március 16-i számában megjelenik, szükségesnek látja, hogy külön — csak itt olvasható — lapalji jegyzetben hívja föl a figyelmet: „Nem az elsőség gondja késztet, ellenkezőleg, azt az érdekes koincidenciát akarom megállapítani, hogy úgy látszik, ugyanazon időben hasonló szempontból foglalkoztunk a magyar kultúra két különböző területével, egyik a másik tudta nélkül, ami csak még inkább meggyőz a magyar művészetre vonatkozólag megkísértettem vizsgálat szükségességéről.” Fülep nemcsak a probléma találkozását és egyezését látja, hanem arra is rámutat, hogy a két tanulmány alapgondolata és módszere merőben eltérő: „Babits a Taine-féle elmélet alapján áll, én a faj, környezet és idő fogalmain túl próbálom megkonstruálni az egyetemesnek és nemzetinek viszonylatait. Bizonyosan más utakon-módokon is jutottam el a kérdés fölvetéséhez. Engem történetfilozófiai spekulációk és különösen a görög művészettel való behatóbb foglalkozás Firenzében és Rómában vezettek el hozzá .. Amikor Fülep 1916 tavaszán elkészítette „a magyar művészet mérlegét”, már volt viszonyítási alapja. Egyfelől előbb ismerte meg és tanulmányozta a nagy európai művészetet, mint a magyart. Másfelől egy évtizeden át „hol megjegyzésekkel kísérve, hol csendben” gyakorló műkritikusként közelről figyelte a magyar művészeti életet. Vállalkozásának újszerűségét és eredetiségét mutatja, hogy 1916 előtt (és még utána sokáig) nem született olyan igényű és szemléletű áttekintés a magyar művészetről, mint az övé. A magyar művészettörténetírás sokáig megrekedt az adatok összeszedegetésé74
