Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - MŰHELY - Pálóczi Horváth András: A kunok bejövetele és letelepedése
borodással számol be László és hívei legutóbbi viselt dolgairól, el panaszolja, hogy a király az egyházi törvényeket lábbal tiporja, hogy pogány híveit a keresztények elébe helyezi, nekik méltóságokat és hivatali tisztségeket juttat, a tatárokkal szövetkezik, az egyházakat és az oltárokat engedi megszentségteleníteni, hogy feleségét ismét eltaszította és Edua nevű ágyasával, egy pogány kun nővel él stb. Az érsek vádjai nem minden esetben bizonyultak igaznak, illetve kitűnik, hogy mindezen túlmenően László legfőbb bűne az, hogy nem hajlandó engedelmeskedni az érsek akaratának. „A magam számára ugyanis én vagyok a törvény, és hogy valamiféle papok törvényei korlátozzanak, el nem tűröm”, idézte méltatlankodva Lodomér a király szavait. Aranyozott ezüst indás-palmettás díszű szíjvég Felsőszentkirályról A keresztes hadjáratra ugyan nem került sor, IV. László látszólag kibékült az érsekkel, de az események hamarosan tragikus fordulatot vettek. 1290. július 10-én éjszaka a körösszegi vár közelében táborozó királyt meggyilkolták. A kunok végeztek vele? Az ellenfeleinek véleményét tükröző krónika három kun főembert nevez meg gyilkosaként. Lehetséges. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy a körösszegi várban tartózkodott Barsa Kopasz, a király egyik ellensége (valószínűleg az ő várát akarta megostromolni László), akit később Károly Róbert bűn részességgel vádolt. Valószínű, hogy a gyilkosság tervét a bárók szőtték. A kun segédcsapatok katonai jelentősége következő uralkodóink alatt is megmaradt, egészen Nagy Lajos uralkodásának második feléig. Időközben a kunok vezető rétege lassanként beilleszkedett,egyre inkább hasonult a magyar birtokos nemességhez,a nemzetiségi birtokokat igyekezett magánbirtokká alakítani, ez pedig azt eredményezte, hogy a szabad kun köznép elszegényedett, egy része jobbágysorba süllyedt. A gazdálkodás szerkezete teljesen átalakult: a nomád hagyományokra épülő állattartás mellett a földművelés szerepe is megnőtt. A XIV. század közepétől a könnyen mozgatható sátrakból, nemezjurtákból álló szállások átadják helyüket a szilárd lakóépületekkel rendelkező falvaknak. Ez idő tájt valósul meg az is, amiért Lodomér érsek még hasztalan dörgött: elhagyván a bálványok tiszteletét, a kunok mindnyájan kereszténnyé válnak, állandó szállásaikon templomokat is építenek. Az ország életébe való beilleszkedés legfőbb mérföldkövének egykori nomád nép esetében a letelepedés tartható. IV. Béla az Alföldön azokat a vidékeket adta szállásbirtokul a kunoknak, amelyek 1241—1242-ben a tatárjárás alatt a legnagyobb mértékben elnéptelenedtek. A nevében ma is kun lakosságra utaló Nagykunságon és Kiskunságon kívül a XIII. században kiterjedt kun szállásterület volt a Tiszántúlon a Körösöktől délre egészen a Temes folyóig — ezeket a területeket a kunok a hód-tavi csata után csaknem teljesen kiürítették. 68
