Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - MŰHELY - Pálóczi Horváth András: A kunok bejövetele és letelepedése
Morvaországba vezetett hadjáratokban, így például a közép-európai hegemóniát év) századokra eldöntő, a Habsburg-ház uralmát megalapozó morvamezei (dürnkruti- csatában is 1278-ban.Törvény írta elő,hogy a „kunok urai és nemesei” a magyar király szerviensekhez hasonlóan a király hívására kötelesek voltak hadba szállni, ugyanakkor szabadságjogaik is hasonlók voltak, pl. mentesültek mindenfajta beszállásolás alól. Katonai feladatkörük miatt a kunok politikai súlya jelentős volt a XIII. század második felében Magyarországon. Köztudomású, hogy V. István és Erzsébet kun hercegnő fia, IV. László (1272—1290) a feudális anarchia felszámolásáért folytatott küzdelmeiben főként a kunokra támaszkodott, szívesen tartózkodott közöttük, maga is utánozta öltözködésüket, követni kezdte szokásaikat. Kun Lászlónak is inkább ezért nevezhették, mint származása miatt, noha édesanyja révén azzal a steppei arisztokráciával került rokonságba, amely a XII—XIII. században dinasztikus kapcsolatai miatt több kelet-európai államban is nagy befolyással rendelkezett. A Magyarországra költözött kunok életének második válságos időszaka IV. László uralkodása alatt következett be, nem kis mértékben éppen azért, mert a király az ő fegyveres erejükre igyekezett támaszkodni. Fiatal kora ellenére László energikus intézkedésekkel próbált véget vetni az anarchiának. Az egymással rivalizáló bárói csoportok abban az egy kérdésben egyet értettek, hogy a központi hatalom megerősödése számukra nem kívánatos, az egyház pedig nem tűrhette, hogy a király „pogány” híveivel szövetkezzen. László legkitartóbb ellenfelének Lodomér esztergomi érsek bizonyult, aki többször is kiközösítette, a bárók is az ő segítségével szerették volna engedelmes eszközükké tenni a királyt. 1279-ben érkezett Magyarországra a pápa követe, Fülöp fermói püspök azzal a küldetéssel, hogy az esztergomi érsek választása körüli viszályt rendezze, védelmezze az egyház jogait, szüntesse meg az egyházi javakat károsító hatalmaskodásokat, állítsa helyre az ország békéjét. Lodomér érsek befolyása alatt azonban hamarosan azt tartotta legfontosabb feladatának, hogy a királyt elszakítsa a kunoktól, a kunokat pedig rászorítsa a keresztény életre. Az 1279 júliusában összehívott tétényi országgyűlés főként a kun ügyek rendezésével foglalkozott. A kun nemzetségek vezetőinek, Alpárnak és Uzurnak sikerült elérnie, hogy a végzések ne csak kötelezettségeiket hangoztassák — hogy éljenek keresztény szokás szerint, adják visz- sza az elfoglalt egyházi és nemesi birtokokat, tartózkodjanak a keresztény vér ontásá- tól, engedjék szabadon keresztény foglyaikat stb. —, hanem jogaikról és kiváltságaikról is intézkedjenek. így állapították meg települési helyeiket (maradhattak azokon a vidékeken, ahol IV. Béla korában megszálltak), rendezték a birtokjogi kérdéseket és a bíráskodást (egymás közti peres ügyeikben nemzetségi bírák ítélkezhettek), kimondták nemesekhez hasonló jogaikat. IV. László egyáltalán nem szorgalmazta az országgyűlés rendelkezéseinek betartását, ígéretei ellenére sem volt hajlandó szakítani a kunokkal, sőt, a pápai legátust is elfogatta és a kunok kezére adta. Viszonzásul a bárók őt fogták el, és ismét megeskették, hogy ígéreteit megtartja. A főurak végre akarták hajtatni az augusztus 10-én írásba foglalt végzéseket, az ún. második kun törvényt, ami gyors és erőszakos térítést és a kunok autonómiájának megnyirbálását jelentette volna. Ez vezetett 1280 őszén a kunok lázadásához, melyet a királyt még mindig kezükben tartó Aba, Barsa, Csák nembeli főurak a mai Flódmezővásárhelynél, a Hód-tó mellett levertek. A csata után a kunok tömegestül menekültek ki az országból Moldvába és Havasalföldre, a foglyul ejtett kunok rabszolgasorba kerültek, a lázadók javain magyarok osztozkodtak. A számban és erőben megfogyatkozott kunok azonban továbbra is a király fő támaszát jelentették. IV. László nem hagyott fel eddigi politikájával, ezért Lodomér érsek végül IV. Miklós pápához fordult, keresztes háború meghirdetését kérte a király ellen. A nagy műveltségű egyházfő levele középkori irodalmunk egyik remeke, mély felhá67
