Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - MŰHELY - Szabó László: Az oszét-jász rokonság néprajzos szemmel

alakú kisméretű szobraik, díszített öveik. Az övdíszítményeken, egyéb tárgyakon a leggyakoribb figurális motívumok közé tartozik a hitvilágukról is hírt adó ló, szarvas, bika, griff, sas, vízi madár, illetve a nap motívum (Tyehov, B. V., i. m.132—137;153- 154.).

Ezt a helyi keletkezésű bronzkori kultúrát éri a VII. századtól a szkíta-szarmata hatás. Az e térségben megjelenő iráni nyelvű népek uralma idején hanyatlásnak indul a helyi kultúra, majd fokozatosan a szkíta elemek kerülnek túlsúlyba. A VII—Vili. század között a helyi népesség s a szkíta-szarmata elemek összeolvadnak, s a helyi lakosság átveszi a szkíták iráni nyelvét is (Kaloev, B. A.: 1971. 17.). Abaev szerint a mai őszét nép kialakulása ezzel kezdődik meg, s ettől kezdve lesz a Kaukázus középső részén élő előoszétek nyelve iráni. Bizonyítják ezt azok az észak-iráni, legrégebbi rétegbe tartozó szavak, amelyek a mai őszét nyelv meghatározói (testrészek, égitestek, számnevek, rokonsági terminusok stb.). (Abaev, V. I. i. m. 33—34.). Hogy az iráni hatás nem délről érte a kábán kultúrát, annak bizonyítékai között Aboev említi a magyar nyelv iráni jövevényszavait is, amelyet elődeink csakis úgy vehettek át, hogy az iráni nyelvű népesség szomszédságukban, azaz a Kaukázustól északra élt. Az érvelés helytálló, de meg kell jegyeznünk, hogy a szerző keveri (Munkácsi Bernát művére támaszkodva) a magyar nyelv legkorábbi és későbbi jövevényszavait (v. ö. Bárczi G.: A magyar nyelv életrajza. Bp. 1963. 43.; 48.). Mindenesetre ez az érintkezés már önmagában is jelzi, hogy a kultúra magyarok behozta, majd jászok közvetítette emlékeit mennyire nehéz szétválasztani.

Az i. e. III. századtól az i. sz. I. századig tartott — ha nem is zavartalanul — a kábán kultúra népének és a szkíta elemeknek az összeforrása, tényleges keveredése. Az I. századtól kezdve újabb iráni nép jelenik meg a térségben, s ezeket összefoglalóan alánoknak nevezzük. Az alán hatás újabb nyelvi iráni réteget, újabb kulturális elemeket rak a régi, nagy múltú kaukázusi alapkultúrára, s tartós együttéléssel létrejön e három összetevőből az észak-iráni nyelvet beszélő őszét nép. (Abaev, V. I. i. m. 41—48.)

Hogy az alánok milyen törzsei, népcsoportjai olvadtak össze a kábán—szkíta népességgel, jóformán kideríthetetlen. Mégis bizonyos fogódzót kínál nevük (oszétek), bár érdekes módon ez a kérdés nemigen foglalkoztatja az őszét kutatókat. Az őszi törzsek — ebből származik az őszét és jász népnév is — az Arai tóba ömlő Csu folyó mellett éltek és alkottak erős, földművelésre alapozott birodalmat, amelyet Kangkü, Kang’kiü néven említenek a források (Czeglédy K.: Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. Bp. 1969. 136—137.). Ezek i. e. 128 táján még Szogdia és Baktria meghódításában is részt vesznek, s valójában csak a hun támadás szórja szét őket, s valószínűleg ekkor jutnak el maradványaik a Kaukázus előterébe, s olvadnak össze a kábán— szkíta—alán összetevőkből kialakulóban lévő őszét néppel egyben nevet is adva nekik. (Szabó L.: A jász etnikai csoport. I. Szolnok, 1979. 36—45.) Hogy mikor kezdik használni az őszét nevet a több elemből kialakult előoszétok, nem tudjuk. Tény azonban, hogy a IX. századtól már a kievi orosz források jász alakban említik, s ekkor a Kaukázus előterében élnek ilyen nevű népek. 870 táján Dzsajháni a kaukázusi alánok négy törzsét említi, s közülük kettő nevében is viseli az ászi, jász nevet: duhsz-ász, tuval-ász. (Czeglédy K., 1969. 35—36.) Úgy véljük, hogy a szovjet kutatók erre kevéssé figyeltek, s amikor az őszét nép eredetével foglalkoznak, s bennük a kábán—szkíta—alán kultúrahordozó népek összeolvadását látják, éppen az alán név átfogó, sok iráni népet jelölő fogalma miatt nem differenciálnak kellően, a Kangküt alapító ászi törzseket megkülönböztetés nélkül alánoknak minősítik (v. ö.: Kaloev, B. A., 1971.17—23. — Abaev,

V. I., i. m.).

Tény az, hogy a IX—X. században már feltűnik az őszét, mint iráni nyelvű kaukázusi nép. Nem a Kaukázus magas hegyei között, hanem a Kaukázus fennsíkján, a mai Észak62