Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kerekasztal-beszélgetés a Bács-Kiskun megyei új településekről: a beszélgetést Enyedi György vezette, sajtó alá rendezte Csatári Bálint

Markolt L: Erre majd még jómagam is visszatérek, de előbb talán az ún. üzemi lakótelepekről szólnék, amelyekre a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején készültek rendezési tervek. Nagyon fontos szempontunk volt, hogy a lakótelepet a háztáji és házkörüli gazdaság működésére képessé tegyük, így egy-egy házhely általában 400 r]-öles, ami intenzív módon, jövedelmezően művelhető.

A néhány — az Országos Építési Szabályzatnak megfelelő — utcát tartalmazó terveken mindig igyekeztünk biztosítani a közművek elhelyezhetőségét, sőt a tervekbe bekerültek az alapellátás egységeinek, az élelmiszerbolt, a vendéglátóegység stb. a helyei is. Ezek aztán — sajnos — többségében nem épültek meg.

Csatári B.: Sőt a kiépülésükkel párhuzamosan folyt például az iskolák körzetesítése, úgyhogy e nagyon fontos intézmény sokszor akkor szűnt meg, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. A mi kérdőíves felmérésünk szerint ez igen nagy problémát jelent az ott élő fiatalok számára.

Markolt L: Igen, az „általános közintézmény” csak a vegyesbolt maradt, bár több helyen találunk művelődési házat és egyéb intézményt is. Mint építész úgy vélem, hogy a felépült modern, de kissé monoton lakótelepek mégis jó életkörülményeket tesznek lehetővé.

Fazekas F.: A monoton utcakép megváltozása igen jól követhető Katonatelepen. A már korábban említett „kétlépcsős fejlődés” miatt nálunk is előbb — a Csatári Bálint által említett — sátortetős kockaházak épültek meg, majd a második hullámban már megjelentek a két-, sőt háromszintes, tetőtérbeépítéses modern és kényelmes családi otthonok.

Markolt L:Azt hiszem, még vissza kellene térnünk a tartósan fennmaradó, kiépülő és besűrűsödő tanyás területekre, amelyekben tulajdonképpen nagyon nehéz a tervszerűség biztosítása. Példaként csak a Kecskemét-Hetényegyháza közötti területet említeném, amelyre nemrég készítettünk egy elképzelést. Itt keveredik a hagyományos gazdálkodású tanya,a zárt beépítésű tanyautca, a zártkertek is jelen vannak, de nagyüzemi művelésű területeket is találunk. Nyilván ide olyan speciális területhasznosítási és beépítési terveket kellene készíteni, amelyek a négy „formát” megfelelően segítenék, de erre a jelenlegi építési szabályok nem alkalmasak.

Sándor B.: Igen, én is úgy látom, hogy fel kellene oldani a merev szabályokat. Mi a „tartósan fennmaradó tanyás térség” kategóriát éppen Kecskemétre adaptálva hoztuk létre, s végül is Kecskemét város közigazgatási területén csak,, egyéb belterületek” vannak, az előbbi forma — hozzáteszem — „papíron” nem létezik.

Csatári B.: Annál is inkább érdekes ez, mert az1980-as népszámlálás adatai szerint Kecskemét külterületén 1200 új tanya épült 1970—80 között.

Enyedi Gy.: Most talán ismerkedjünk meg közelebbről azokkal az új településekkel, ahonnan ott élő vendégeink érkeztek. Kérem, hogy mutassák be lakóhelyüket! Keresztes L: Felsőlajosnak is volt egy régebbi magja, amelyet Pucokfalunak hívtak. A száz éve még Jászberényhez tartozó legeltető terület lakói sokgyerekes családok voltak, akik itt megtelepedtek. A megtelepedésben nagyon fontos szerepe volt a kedvező közlekedési helyzetnek, hiszen korábban is itt vezetett a Szeged—Budapest főút és a Budapest—Lajosmizse—Kecskemét vasútvonal, tehát mindkét közlekedési vonalon köny- nyen lehetett mozogni, jól meg lehetett közelítenia városi munkahelyeket is. A Lajos- mizséhez tartozó kistelepülésünkön már akkor is volt egy vegyesbolt, sőt kovács és suszter kisiparosok is működtek. Iskola is volt, amelyhez a sűrű településű tanyavilág is hozzátartozott.

A rendezési terv alapján a kistelepülésünk kiépülése 1963-ban kezdődött el. Ez párhuzamosan zajlott a megalakult Almavirág Szakszövetkezet fejlődésével, mert a környező tanyákról ide jöttek dolgozni, majd építeni.

54