Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kerekasztal-beszélgetés a Bács-Kiskun megyei új településekről: a beszélgetést Enyedi György vezette, sajtó alá rendezte Csatári Bálint
Enyedi Gy.: Kik költöztek be Felsőlajosra? Keresztes L.: A hatvanas évek elején elsősorban azok, akik korábban a környező tanyákról Budapestre jártak dolgozni. Még Ladánybene és Kunbaracs környékéről is voltak ingázók, akik egy órás gyaloglás, három órás személyvonatozás után értek budapesti munkahelyükre. Napi átlagban ők 16 órát voltak távol, és így nagyon kedvező volt számukra, hogy itt is építhettek. Később aztán az 1961-ben megalakult Almavirág Szak- szövetkezet körülbelül 4—5 év múlva kezdte kiépíteni a központját, ami új helyi munkalehetőséget jelentett. Ez nagymértékben megnövelte a beköltözést, sorra épültek az új lakóházak. 1969-ben létesült az alumíniumkupak-üzemünk, ahol mindjárt 80—100 főt tudtunk alkalmazni, s a munka egy részét otthon is tudták végezni. 1977-ben módosították a rendezési tervünket, ami már a terebélyesedő falunk elismerését jelentette. A szakszövetkezet további fejlődésével még több ipari jellegű munkára volt szükségünk. Enyedi Gy.: Hogyan hatott ez a folyamat a környező tanyavilágra? Keresztes L: Mi a tanyát nem bántottuk, hiszen a szakszövetkezeti forma szervesen kapcsolódik hozzá. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy magának Felsőlajosnak a fejlődése kedvezően hatott a környező sűrű tanyavilág ellátására is. Sándor B.: Igen — ha szabad közbevágnom — nekünk éppen ez volt az egyik célunk, hogy ezek a tanyaközpontok, egyéb belterületek, mintegy az ellátó-kisközpontokká váljanak a tanyai lakosok számára. Ezért a kistelepüléseknek a lélekszámát véleményem szerint nem szabad csak az egyéb belterületekre nézni, a környező tanyák népességszámával együtt kell kezelni. Sántha J.-né: Ezt viszont szinte lehetetlen megadni, mert a népszámlálási körzetek tízévenként változnak. Helyes lenne, ha kezdeményeznénk ennek az újragondolását is. Enyedi Gy.: Térjünk talán vissza Felsőlajoshoz, e két nagyon érdekes közbevetés után. Milyen az élet ma Felsőlajoson? Keresztes L: A beköltöző volt tanyaiak nyilván magukkal hozták korábbi életformájukat. Például mindenki fúratott a telkén csőkutat, amelyeknek a vize a fürdőszobás lakásokhoz épült szikkasztók miatt rövidesen elfertőződött. Ezért 1975-ben törpevízmű létesült Felsőlajoson. A vízhálózat 3,5 km hosszú, ami ellátja a 150 lakást és azt a 450 akost, aki ma ott él a kijelölt belterületen. Aztán igyekeztünk biztosítani — természetesen a szakszövetkezet és a tanács támogatásával — olyan dolgokat is, amelyek tényleg akár faluszerű összkomfortot jelentenek a lakók számára: van egy ABC-áruház, gázcseretelep, tüzelőolajkút, büfé a gazdaság központjában, van üzemi orvosi rendelőnk, fogorvosi rendelő, óvoda, iskola, posta. Ezek működtetéséhez, fenntartásához hozzájárul a szakszövetkezet is. Enyedi Gy.: Megállapítható tehát, hogy Felsőlajos fejlődése erősen kötődik az Almavirág Szakszövetkezethez, ami mintegy létbiztonságot is jelent a falucska számára. Hogyan áll ez Katonatelepen? Fazekas F.: Katonatelep egészen más, hiszen úgy is mondhatnánk, hogy Kecskemét elővárosa. Szinte megdöbbenéssel és örömmel is hallgatom a „felsőlajosi példát”. Katonatelep fejlődésében több az ellentmondás. Több, mint harminc éve vagyok pedagógus, s hányszor tárgyaltam arról a kilátogató városi vezetőkkel, hogy is fog kiépülni Katonatelep. Itt ez lesz, ott az, — született meg a szóbeli döntés, de aztán ezek többségű nem valósult meg. Pedig a Szőlészeti Kutató akkori vezetője, s jómagam is azzal mutattunk példát, hogy saját telket vettünk és építkeztünk. Azután, mint korábban is utaltam rá, a városból kitelepülök rohama következett, ők elsősorban a telep jó fekvése miatt akartak ideköltözni. A kiosztott 192 telek nagyon rövid idő alatt elfogyott. Ezután megint évek teltek el, míg a Kecskemét—Nagykőrös 55
