Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - MŰHELY: 100 ÉVE SZÜLETETT FÜLEP LAJOS - Sümegi György: Fülep Lajos tiszteletes úr Baján
iájára, 40 000 koronára emelték Fülep havi bérét, s ugyanekkor a püspöktő kapott 50 000 koronát is kiutalják számára. (A pénzzavarok egyébként végigkísérik egész bajai időszakát.) Lelkésznek és presbitériumnak egyaránt gondja volt a papiak, a templom, a bérház és környékének rendbetétele, folyamatos karbantartása. Először (1923. május 16.) a papi lakóépületeknek az utcai bejárati ajtó fölötti párkányzatát javítják, majd elkezdik a templom, a bérház és a papiak tetőjavítását, aztán a kút és toronytető (1923. július 16.) kijavíttatását. A téli tüzelő — fűtötték a templomot is — biztosításához fontos az a 6 öl keményfa, amit a városnak adott 16 iskolapadért, 1 tábláért és 2 fogasért kaptak. 1923. október 27-én a lelkész előterjesztésére a presbitérium szükségesnek látja „ ... az egyházi épületek lakói számára a rend és tisztaság érdekében nem különben az esetleges súrlódások elkerülése végett mindenkire egyaránt kötelező Házirend” megfogalmazását és betartatását: „1. Az egyházi épületekben a lármázás és a zajcsinálás tilos. Különösen ügyelniök kell a lakóknak arra, hogy a lelkészi hivatal nyugalmát ne háborgassák. 2. A porolás ideje: délelőtt 12 óráig; helye: hátsó udvar. 3. Állatokat (baromfi stb.) csak az elkerített baromfiudvarban, ketrecekben és ólakban szabad tartani. 4. Fát vágni csak a fáskamrában vagy mellette az udvaron szabad. 5. Szemetet csinálni, csontokat, ágakat, hulladékokat stb. eldobálni az udvaron tilos.” A szigorú, szinte katonás rendet és fegyelmet megkövetelő házirendből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy mi zavarta, mi bosszantotta a lelkészt. Ráadásul néhány hónap múlva (1924. február. 5.) kiegészítteti a házi rendszabályokat: „6. Kutyát tartani a lakóknak az elöljáróság engedélye nélkül tilos. 7. Vizet az udvaron csak a kifolyó csatornába szabad önteni. 8. Szükségüket a lakók csak az árnyékszéken végezhetik, nem pedig az udvaron.” Fülep tehát a rendetlenségen csak drákói házirenddel tudott úrrá lenni. Már amennyire egyáltalán úrrá lehetett, mert pár nap múlva (1924. febr. 29. jzkv.) említi, hogy „ .. . a bérház udvarára ún. stráf- kocsikkal és túlterhelt kocsikkal is be szoktak hajtani”—s ezt az egyháztanács szintén megtiltotta. Lelkész kéri (1924. szept. 28. jzkv.) „a sertésól javítását és a baromfiudvar elkerítését”. Nem sokkal ezután (1924. szept. 30-án, presbitériumi ülésen; az erről készült jegyzőkönyv egyébként az első, amit Fülep írt s az ezután következőket bajai tartózkodása végéig kivétel nélkül ő vezette) nehezményezi Fülep, hogy a kántor után ő takarítja az udvart. Úgy határoztak ekkor, hogy a bérház udvarát ezután a harangozó gondozza (fákkal, ültetvényekkel együtt) a lelkész felügyelete mellett. 1925. május 19-én Fülep közli az egyháztanáccsal, hogy Olácsy Györgyék „két sertésüket — a házirenddel ellentétben — hónapok óta az udvaron legeltetik”. A presbitérium megtiltja a „bérház udvarának sertéslegelőként való használatát”. A lelkész és egyháztanács erélyes és következetes fellépése ellenére sem szűnnek meg végleg az ilyen és hasonló apró, bosszantó problémák, hanem végigkísérik Fülep teljes bajai idejét. Az egyházi épületek korábban elhatározott és elkezdett felújítását folytatják 1924-ben — s a következő években —ajtót helyeznek át, WC-t építenek az udvar hátsó részébe (lásd Házirend 8. pont!), padlót, ajtókat, ablakkereteket cserélnek, a bérház két cserépkályháját a papiakba és az irodába rakatják át, a lelkész a „papiak két udvari szobájába spalétát készíttet”, kifestet, mázoltat, üvegeztet, csatornáztat és megjavíttatja a templomtetőt is. A helyreállítás és tatarozás költségeit az egyházi adókból és különféle segélyekből, adományokból fedezik (gróf Teleki József, a pesti ref. egyházmegye gondnoka 1 000 000 koronát, az Egyetemes Konvent 600 000 koronát ad, s két évben is kapnak városi gyülekezeti segélyt). Ugyanakkor nehéz anyagi körülményeik ellenére ők is segítik a bajbajutottakat, a rászorulókat. A balassagyarmati egyház temploma megcsúszott, s mivel ez „exponált vidéken hazafias és vallásos szempontból nagy szolgálatot tesz”, az egyháztanács 100 000 koronát adományozott számukra (1924. márc. 22. jzkv). Igyekeznek minden kínálkozó lehetőséget megragadni az egyház anyagi helyzetének stabilizálására. Földet kérnek (1924. máj. 24. jzkv.), majd valószínűleg a püspök közbenjárására kapnak is a várostól 17 kát. holdat, amit aztán bérbe adnak (1927. júl. 16. jzkv.). Gondot okoz a két protestáns egyház által közösen használt temető is. 1925 tavaszán az evangélikus egyház hét akácfát kivágatott s a reformátusok sérelmezték, hogy őket erről nem értesítették és a kivágott fát nem felezték meg. Probléma volt, vita támadt a sírhelyek árának megváltása körül is. A ref. egyháztanács 1925. márc. 10-én úgy döntött: „Nem-protestáns halott számára a sírhely ára a prot. halottak sírhelye árának kétszerese; ugyanakkor (1925. máj. 19). a reformátusok sírhelyára: az éves egyházi adó kétszerese. Temetőbővítést határoztak el (500 négyszögöl földdel), amiről az egy évvel későbbi jegyzőkönyv megemlíti: „temetőbővítés jól halad”. Az 1924. március 30-án tartott egyházi közgyűlésen a hívek előtt a lelkész összegezte az első teljes bajai éve „eseményeit és eredményeit a bajai ref. egyház életében, melyek között legfontosabb az anyagi és szellemi helyreállítás folyamatának megindítása minden téren. Külsőleg az elhanyagolt egyházi épületek tataroztatása. Belsőleg: a vallásos élet, a templombajárás föllendülése: okozója az intenzívebb lelki gondozás, a hívek házankénti látogatása”. Fülep 1923. nov. 11-én, vasárnap Bácsalmáson is tartott istentiszteletet, melyen negyvenen voltak s közülük harmincán úrvacsorát is vettek. A másnapi bajai presbiteri gyűlésen elhatározták, hogy „a bácsalmási szórványt fiókegyházzá szervezik”. Az elhatározás valóra váltásához, Fülep missziói munkája eredményességéhez segített gróf Teleki József, volt pesti 68
