Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Lázár István: Zámpusztától Olaszdűlőig: [emlékezés Zám Tiborra]
[...] írja, hogy Mongóliába megy. Csak nem olyan bolond tán, hogy a saját költségén teszi? Mert ha igen, akkor azt javaslom: jöjjön két hétre Biharkeresztesre. Garantálhatom, hogy Mongóliában, sőt Tibetben fogja érezni magát — és megtakarítja a költségeket, meg a fáradalmakat. [...] Mongólia, 1968. május 9.” „Kedves Édes Úr! Szar a világ. Gondos Ernőtől kaptam pár sort valamelyik nap. írja, hogy Tóth Dezső beszélt telefonon a megyei agit-prop. titkárral, aki juszt se, még neki se volt hajlandó megváltoztatni a véleményét. így aztán állok. [...] (Keltezés, dátum nélkül, 1968-ból.) „Édes Úr! Téved, ha azt hiszi, hogy azért nem írtam mostanában, mert neheztelnék Önre. Viszont költözködtem (Ártánd, Széchenyi utca 8.) és tanévet kezdtem. A csinovnyikok meg vannak őrülve; vagyis mindent elkövetnek azirányban, hogy elvegyék az ember kedvéta pedagógus pályától (amely nem is pálya különben, ha jobban utána gondolunk), de még az élettől is. Fentiekből láthatja: még a posztomon vagyok, mint ama katona, az a pompéji, de az ostobaság hamuesője már kezd betakarni; reményiem, kibújhatok alóla, mielőtt végleg eltemetne. [...] Azután azért is nem írtam Magának, mert nagyra becsült lapjuk Magyar világ rovata számára írok egy essait. Időszerű témáról: alkalmazkodás, vagy különállás. Meddig lehet együttműködni, és meddig szabad külön állni. Ne essen kétségbe. Református egyházi sztori biblikus maszlagban. [...] Ártánd, 68—9—5.” „Édes Úr! Kedves levelét nagy örömmel vettem. Ha a 60 filléres csikósversennyel a Hortobágy- ra akart emlékeztetni, az nagyon kedves Öntől. Ha viszont a 20 filléres gólyákkal attól akar óvni, hogy fel ne csináljak újfent valakit, akkor az még kedvesebb Öntől. Ha az egész bélyeg-komplexus a véletlen mivé volna, az csalódás volna számomra. Pesten-jártomban egy vasárnap reggel hívtam Önt, de senki sem jelentkezett. Akkor már tudtam (nem is tudom ki mQndta), hogy Önt is fellőtték. Nem kétlem, hogy ragyogó lángcsóvát fog rajzolni életünk egére, még akkor is, ha jelenleg a honfoglalásnál tart. Édes Úr, törődjön bele, hogy e Hazában minden kurvaság a Honfoglalással kezdődött. Sajna, nekem átvitt értelemben sem sikerült hont foglalni, így aztán a pálya- módosításon fáradozom; még inkább Huszár Tibor, aki Új Hazát keresett számomra a Híres Városban. Január elején nézzük meg, hogy »van-e ott folyó«. így hát kötettel jönni én nem tudok, dolgozni viszont dolgozom, de erről majd szóban. [...] Ártánd, 1968. XII. 4.” „Édes Úr! Minthogy nem szoktam ok nélkül se virágozni, se levelezni, gondolhatja, hogy a mostani dünnyögésemnek is oka vagyon. Nevezetesen: 1. Olvasom a maguk Magyar világ rovatát. Hát — enyhén szólva — gyengécske dolgok vannak abban. Ez persze engem nem idegesítene, mert a Forrásban is gyengécske dolgok vágynak (ismét enyhén szólva), de nekem most majdnem készen van egy jónak látszó (de lehet, hogy jó) szociográfiám, a termelőszövetkezeti világ valóságos gondjai71
