Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
sik nőnek tartozol, akitől délelőtt fél tízkor búcsúztál el, visszavonhatatlanul, véglegesen. „Félrevezető manőver", mondta megvetően Bocskó Mária, amint elfogadta a feléje nyújtott cigarettát, de még egyszer megpróbálkozott, hogy maga felé hajlítson, csak gonoszabban, mint eddig. Letegezett. Te, Jákó tulajdonképpen vén ravasz kujon vagy, aki előre megfontolt szándékkal alakítottad kalodává automobilod jobb oldali ülését, amelyből csak a fuvar természetbeni lerovása ellenében szabadítod ki a nőket, a szerencsétlen áldozataid még örülnek is, hogy ilyen olcsón szabadulhatnak a tojófészeknek álcázott kalodából. „Nincs igazam?" „Nincs igazad” — váltottál bizalmasabbra te is, majd megköszönted neki a rólad feltételezett kujon-ravaszságot, hozzátéve, hogy mostanában inkább riasztanod kell magadtól a nőket, mint csapdával fogni; most éppen konjunktúra van, ha azonban ne adj’ isten, bekövetkeznék a pangás, alkalmazni fogod a csapdát, de addig is: köszönöd a tippet... A tojófészket illető valóság sokkal kézenfekvőbb, mint földi halandó hinné. Az történt ugyanis, hogy a tavaly őszi esőzések beálltakor hajléktalanná vált mezei egerek egy családja vagy nemzetsége a te automobilodat választotta ki téli szállásául. A gumikon keresztül beóvatoskodtak a motorházba szárítkozni, melegedni, majd valamelyik rozsdamarta nyiladékon átsétáltak az utastérbe s elfoglalták benne a jobb oldali ülést; s mint a Verecke híres útjain jött hősök, elfelejtették megkérdezni, hogy szükség van-e itt rájuk vagy nincs, és bejelentkezési kötelezettségüket szintúgy elmulasztották. A folytatást könnyű kitalálni: az egércsaládok gyors szaporodásukkal egyenes arányban szaporították fészkeiket, nyűtték az afrikot, s hogy ki ne jöjjenek a formából, szétrágták az ülést tartó vászon gurtnikat, szabadjára engedték a rugókat, majd körkörösen az üléshuzatot is szétrágták. „Jajistenem”, ült fel Bocskó Mária a vályúban őszinte borzadállyal s felelőtlen fráternek titulált, amiért nem figyelmeztetted őt előre, hogy testének legértékesebb része rágcsálók martalékává válik, ha behelyezi azt a tojófészekbe . . . Ő egy nagyobb veszélytől menekült, nyugtattad meg utasodat; bár szereted az egereket („kedves kis állatok”), hibájuk, hogy a korszerű családtervezés irodalmát nem ismerik, semmiféle fogamzásgátlót nem használnak, mértéktelen szaporaságukkal az ember idegeire mennek. Ezek is: már a műszerfalon sétálgattak, a kesztyűtartóban bujócskáztak, beköltöztek a válltáskádba, s őrleménnyé alakították agyadnak facsarásával, orcádnak verejtékével készült szellemi termékeidet. Akkor azt mondtad nekik, hogy elegem van belőletek; és már másnap, mielőtt valamelyik úrvezető szétmázolhatta volna, sapkádba hengerítetted Hóseást, az országúton bóklászó sündisznócskát, aki három-négy nap alatt tiszta udvart, rendes házat csinált az autóban, de te, Jákó mégsem dobtad ki, részint az ősszel újra kezdődő egér-invázió miatt, részint intelligenciája miatt: hogy nem zavar. Napközben alszik, estende fogyaszt valamilyen tejterméket, ementálit, kockasajtot (de leginkább pálpusztait), elvégzi a szokásos őrjáratát s ha nincs betolakodó, valamelyik ülés alatt elvackol. Neki, Máriának az a szerencséje, hogy Hóseás nem a tojófészek tepsijében pihent, mert egy sündisznóra meztelen seggel ráülni, hát... az egész bizonyosan nem sorolható a műélvezetek közé. Bocskó Mária ahelyett, hogy sikoltozni kezdett volna, mint vártad, kilépett a vályúból, olyan korholó és szelíd szeretettel nézett rád, mint az az asszony, aki először kapja hazugságon egyszem gyermekét. Azután körüllocsolta magát hideg vízzel, leoltotta, leakasztotta a vászon vedret, s eleresztette a kútostort, amely tétován lengett. S amint a fémkolonc dübbent, porzott a földön, te nézted a távoli nagy semmit, mert tudtad: most jön a neheze. 9
