Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény

Utasod szárítkozott, visszafűzte övét a harang-szoknyájára, blúzát a térdére terítette, és most ő kínált meg egy cigarettával. „Ráterelő hadművelet”, mondtad míg tüzet adtál, mire ő korához méltatlan komolysággal bólintott, s megkérdezte, hogy „meddig játszuk még az eszünket?” Meddig akarod még őt a hat—tíz éves korúak mesekönyvébe való tojófészekkel, egér és sündisznó történetekkel etetni? ... És meddig tartod még őt a bugyitlanság úttörőjének, divat-diktátorának?... És meddig teszel még úgy, mintha elhinnéd, hogy az ő meztelen altestét kararai márványba faragja egy kincstári Kossuth-díjas az Eötvös Lóránd Tudományegyetem udvarán, vagy éppen egy turisták fényképező gépeinek kitett közterületen?... És meddig teszel még úgy, mintha nem értenéd, hogy ő magányos antihős, aki a bugyitlanság forradalmával csupán a korosztálybeli fiatalok téveszmékben való bolyongását, eszméinek szín- vonaltalanságát kívánta parodizálni?.. .

Nagy szippantás a cigarettából, füst kibocsájtás apránként, szélirányban, és egy nyögéssel határos jaj-féle: részedről, s ugyancsak szélirányosan semmibe vesző monológ: önvédelemből.

Mostanáig, felelted, elég hosszadalmasan és eléggé bágyadt humorral próbáltátok elterelni egymás figyelmét valamilyen taburól, amelyet — jóllehet kölcsönös érvényű — jobb volna talán hallgatólagos kompromisszummal érintetlenül hagyni. Nem de bár? .. .

Ha nem néznéd őt nemzedéke „egy a tucatból” egyedének, folytatta gondolataidat partnered, nagy szippantással és szintén szélirányba kifújt füst után, észlelhetted volna, hogy ő is fél felfedni azt a tabut, mert valóban felsejlik abban valami körvonalta- lan kölcsönösség; közös igény az őszinte színvallásra, hogy le a tabuval... A szent- séggyalázásba, úgymond, mégis neked kell belevágnod, mert ő nem integetett, ennek ellenére mégis megálltál, felszedted őt, sőt elkezdted a mese-mese, meskete című társasjátékot; logikus, hogy nem vitatható el tőled a fajsúlyosabb társalgás indítása sem. Fohász, invokáció mellőzendő.

„Az anyám temetéséről jövök”, mondtad kertelés nélkül.

... Az első pillanatban látnia kellett volna a hátsó ülésre dobott fekete zakót, az éppen csak fellazított fekete nyakkendőt a fehér ingen és derékban már kissé feszes fekete nadrágot. Jákó Márton megjelenései kis- és nagykockás ingekben történnek: mindig. Senki sem látta még zakóban, a fekete ancug meg a gyásznyakkendő pedig elképzelhetetlen rajta . . . Százzal egy ellenében le merné fogadni, hogy utálod az érettségi találkozók emlék-büfögéseit s részegségbe fulladó unalmát, s nagyon komoly okod volt rá, hogy kivetted a naftáimból a 15—20 évvel korábbi divat szerint szabott szerelést.

Nyert, mondtad szárazon, de ha már elkezdtétek az élveboncolást, akkor folytassátok. Útitársa ne restellje feltenni az ilyenkor szokásos kérdéseket: hány éves volt a kedves mama, hogyan, miben és miért halt meg a kedves mama? Milyen koszorút vettél s mennyiért? Voltak-e sokan a kedves mama temetésén, és milyen sírkövet faragtatsz majd a sírra?... Tessék csak tessék! ... Ha nincs több kérdés az író elvtárs „felé”, az író elvtárs válaszol a kérdezők „felé”.

Távolból, az út erdővel borított szakasza irányából, ahol az a sunyi kanyar van, fémes dörej hitelesítette, hogy két úrvezetőnek sikerült összehoznia egy frontális ütközést. Nagyjából azonos súlycsoportúak voltak, jegyezted meg szárazon, s néztél a levegőt vibráltató meleg semmibe, mert magadon érezted a lány fürkésző, magyarázatot váró tekintetét. Beláthatatlan útkanyarban előztek 120-szal, világosítottad fel. Négy-hat hulla biztos, a többi haldoklik: az árokparton vagy a mentőkocsiban fogja végezni. Egy ilyen csattanás után még a hátsó ülés gyermekeinek, anyósainak sincs esélye, de a kutyáknak legkevésbé. Egy orvos nemrégiben írta le valamelyik szaklapban, hogy a

10