Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - KRÓNIKA - Szekér Endre: Orosz László köszöntése - hatvanadik születésnapján - Hatvani Dániel: Nyílt levél Szekér Endre tanár úrnak abból az alkalomból, hogy épp most lett 50 éves
OROSZ LÁSZLÓ KÖSZÖNTÉSE — HATVANADIK SZÜLETÉSNAPJÁN ,,A híg egek megvetését kaptuk tőle” — mondja Illés Endre Babits Mihály kapcsán. Valahogy így vagyunk az életműve jelentős részét betakarító, mindig végtelenül igényes Orosz Lászlóval. Mint tanár és mint irodalomtörténész mindig az igazi értékekre, fontos művekre irányította a figyelmet. A hajdani Eötvös Kollégium neveltjeként, Horváth János és Keresz- tury Dezső tanítványaként a klasszikus költők nyomába szegődött. Sohasem választotta el egymástól a tanári és az irodalomtörténészi munkát. Az irodalmi alkotások szépségére akart nevelni szóban és írásban, előadásaiban és tanulmányaiban. A ma már szokatlan tudós tanárok közül való, aki vidéken, Kecskeméten maradva bizonyította, hogy itt is lehet „katedrát” teremteni, jövőt formálni, Németh László-i értelemben minőséget létrehozni a tanórák szűk keretei között is. Hűséges természet. Évtizedek óta Kecskeméten él, tanít, dolgozik. 1948-ban idekerülve Tóth László irodalomszervező munkáját szerette meg, nem felejtve a jeles nyomdaigazgató minőséget segítő tevékenységét. Legtöbbet Katona Józsefről írt, résztanulmányokat és monográfiát, aztán a Bánk bán kritikai kiadását adta közre. Kutató munkája révén tudunk többet a Bánk bánról, színpadi útjáról, a mű nyelvéről stb. De talán Berzsenyi Dánielt szereti legjobban, kiről szintén könvyet írt. Verselemzései számomra felejthetetlenek, hiszen egy versből sokfelé tud tekinteni, a mai költészetig vezeti gondolatainkat. Horváth János hű tanítványaként vonzódik a verstanhoz, A magyar verstani eszmélkedés kezdetei címmel könyvet írt. Kecskeméti kis irodalomtörténet című máig úttörő munkája a Forrás hasábjain jelent meg. Könyvek között él évtizedek óta. És szerencsére saját munkáival is gazdagította irodalomtörténetírásunkat. S évtizedek óta kedves mosolyával, baráti figyelmével, írásaival minket is. Nagy szeretettel köszöntjük hatvanadik születésnapján. SZEKÉR ENDRE NYÍLT LEVÉL SZEKÉR ENDRE TANÁR ÚRNAK ABBÓL AZ ALKALOMBÓL, HOGY ÉPP MOST LETT 50 ÉVES Kedves Bandi! így hozta a jó, vagy a rossz sors, hogy én köszönthetlek Téged e lapokon, melyek meghit- ványulása — remélhetőleg csak materiális értelemben — küszöbön áll, de épp ezért is fontos, hogy legyen figyelmünk egymás múló éveire, legalább nekünk, akik összetartozunk a közös munkálkodás, a közös gondolkodás okán. Bár úgy hiszem, kijut Neked bőven az üdvözlésekből; akárhány író—olvasó találkozón megfordulok, mindegyiken ott ül egy-két volt tanítványod, s ilyenkor kissé szégyenkezem: alighanem Neked kellett volna eljönnöd, de nem jöhettél, mert épp órát tartasz, szakkört vezetsz, gondoskodói tehát a találkozók „utánpótlásáról”. Ráadásul még a hosszú autózásokat is rühelled: érzékeny gyomrod mind nehezebben viseli el a cikk-cakkokat. Tudjuk Rólad, hogy szerelmese vagy nemcsak az irodalomnak, de anyanyelvűnknek is; érdemeid vannak a nominális stílus kutatásában, sőt erős a hajlamod arra, hogy akár Illyést, Németh Lászlót is a nyelvi anyag felől közelítsd meg. Most utólag már megvonhatom, hogy sokáig mosolyogtam stílusbeli buzgólkodásodon, de rájöttem, hogy a francia szellem jelmondatát — a stílus maga az ember — Te értetted jobban. Bizony, Bandi, stílus maga a helytállás is, de még az is ám, ha állnunk kell a sarat, azt a sarat, melybe mi lépünk bele olykor-olykor, noha talán kikerülhetnénk, meg azt is, melyet mások fröccsentenek ránk. Ám az alkalomhoz a sérelmek felhánytorgatása nem illő; inkább méltó ahhoz egy-két pohár jó bor, s ha nem is Napóleon; de legalább Napoca-konyak, abból a régi boldogabb időből, amikor még vígabban vállalkozhattunk arra, hogy kocsink kerekei alá göngyölítsük az erdélyi országutakat. Ötvenedik születésnapod alkalmából, Bandi, kívánok Neked sok-sok munkás évtizedet, baráti kézfogással: HATVANI DÁNIEL 95
