Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - MŰHELY: 100 ÉVE SZÜLETETT FÜLEP LAJOS - Fülep Lajos: A nyugtalanság: A szerző kéziratban maradt hagyatékából közli: Tímár Árpád
Platon nem az antropomorf ellen, hanem a szubjektív ellen. Az antropomorf az objektív első emelete: a természetben, valóságban válogatat- lanul minden: jó és rossz, szép és csúnya stb. Az emberi jelentésben detto, minden jelentés tud lenni, elfogulatlanul, pártatlanul: jó és rossz stb. Ó-és Új-testamentumban: Máté 5,45: Esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak, Jób, Jónás, Új-testamentum: elvétetik az örökség, másnak adatik. Az antik válasza: természettel közösség vállalása: a tragédia. A végzet Ó- és Újtestamentumban istenbe transzponálva. Megnézni szofisták: homo mensura — tangálja-e antropomorfot. Minden relatív. A perspektíva nem érinti antropomorfot: szubjektív. Törvényével objektívvá tevődik. Antikban később antropomorf ellen. Nem véletlen, hogy a szofisztika a Sprechen — retorika —felől jön. Az emberi beszéd az emberi szubjektivitás Bereichje. Itt nincs az az objektivitást garantáló Hinter- haltja, mintázó- és Új-testamentumban. Ó- és Új-testamentum a legszubjektívabb Bereichben vállalja az objektivitás statuálását. Retorika: politikai élet, a polis. Ez van mögötte az Új-testamentum istene helyett. A kozmikus mérték diszkreditálódása után nem maradt más objektív alap. Ezt a hiányt tölti be majd az Ó- és Új-testamentum. A nagy művek — nagy erkölcs, vallás, filozófia is — mind antropomorfok, ember és világ közös produktumai. Az „és”-t ki is hagyhatnók: az ember is világ, a világ is ember, az emberrel együtt, potenciálisan az ember nélkül is. Viszont éppen ezért nem lehet kihagyni a relációból az embert, vagy degradálni; zsugorítani, csonkítani, mert minden elromlik, vagy annak arányában degradálódik, zsugorodik, csonkul. Az antropomorf: mérték. Minél antropomorfabb valami, annál nagyobb. Az antropomorf nemcsak gegeben, hanem feladat. Hogy minden antropomorf, amit az ember tesz, produkál? Az. De gradációi vannak. Antropomorfnak lenni a gegebennél és átlagnál nagyobb fokon, nem kis dolog. Népek, korok, egyének küldetése. Nem adatik akárkinek, akármikor. Nagy konstellációk kellenek hozzá. Az ember ideájának tágítása, gazdagítása. Amit népek, korok, egyének átvállalhatnak, nagyobbá válva. A hit antropomorf. De így hinni se könnyű, „hiszek Uram, segíts...” Ezért ritka is. Amit annak neveznek, nem az — felszínes, ideiglenes stb. És nem hiszékenység. Az ember legnagyobb próbája — magára hagyatva. Getsemane és kereszt. Az ember Ebendasja — ember és világ Ebendasja. A világ Ebendasja, melyben az ember is benne van aktuálisan vagy potenciálisan. Antropomorf: mérték, máig a legnagyobb a Földön. Lehet, hogy az univerzumban nem, nem tudhatunk róla, de hogy a Földön igen, tudjuk, és vele azt is, hogy ami a Földön van, nincs az univerzum nélkül. Cor nostrum inquietum, donee requiescat in te. Az antropomorf nem közvetlenül mérték, ha minden emberi eo ipso antropomorf. Ellenben közvetve, illetőleg ezen az absztraktság fogalmán belül konkrétan meghatározva azzá lehet. Az antropomorfot talán legjobban, legegyszerűbben és szemléletesebben lehet exemplifikálni az ősi ismert, legtöbbet emlegetett példán: az ember alkotja isteneit (istent) és a maga hasonlatosságára, a maga képességeit és tulajdonságait nekik attri- buálva — megnövelve, nagyítva, felmagasztosítva stb. Ez a magyarázat évezredek óta öröklődik a hozzáfűzött megokolásokkal együtt, anélkül, hogy így ebben a formájában elegendő-e. Arra a kérdésre: egyáltalán miért alkotja őket, a válasz az, hogy az embert a félelem indítja rá, vagy félelmes, lenyűgöző, magasztos jelenségek, továbbá a függés tudata és érzete, a körülmények tisztelete és imádata, amiktől egzisztenciája függ, aszerint, hogy kultúrája milyen fokán hogyan, 50
