Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - MŰHELY: 100 ÉVE SZÜLETETT FÜLEP LAJOS - Fülep Lajos: A nyugtalanság: A szerző kéziratban maradt hagyatékából közli: Tímár Árpád
miből él, gyűjtögetésből, vadászatból-halászatból, földművelésből, állattenyésztésből, ipari munkából, és milyen társadalomban él, családi, nemzetségi, törzsi; népi, mezei, városi környezetben, milyen szervezetben, osztálytagozódásban stb. —eszerint oszlanak meg, differenciálódnak és konkretizálódnak istenei is. Mindebben természetesen sok vitathatatlan igazság van, a válasz azonban így nem kielégítő, nem végiggondolt, és nem magyarázza meg, amit megmagyarázni akar. Tulajdonképpen egyik ismeretlent a másikkal magyaráz. Vajon ilyen egyszerű? A félelmet — tekintsük ezt a legemlegetettebb motívumot pars pro toto, hogy ne kelljen valamennyit sorra venni, szükségtelen is, mert egyen, qua modellen, valamennyit exemplifikálni lehet — ismerjük, a másik póluson a mítoszok isteneit, vagy a monoteisztikus vallás istenét is ismerjük. Két ismert terminusunk van, közülük a második az elsőre redukálhatónak látszik, a második az elsőből lesz, s ez olyan plauzibilis. Ha mégis tudni akarjuk, mi produkálja a másodikat az elsőből, a válasz; a képzelet, a fantázia ereje. A félelem —vagy a többi motívum — megmozdítja, működteti, hajtja a fantáziát, és belőle megszületnek ezek a képzeleti lények, kombinációk stb., s amikor már megvannak, a reflexió, spekuláció tovább szövi-kombinálja, racionalizálja, spiri- tualizálja, vadabbítja vagy nemesbíti stb. őket. A végső kérdésre azonban, hogy egyáltalán miért teszi ezt a fantázia, mi szükség rá, mi célja van, nincs válasz. Mert a félelem megmaradhatna félelemnek — valamilyen jelenség tisztelete azon jelenség tiszteletének, akár imádatának — istenek (isten) formálása nélkül. A félelem megmaradhatna annak, ami, és a reakció rá lehetne menekülés, védekezés, ellenállás ohne weiteres. De nemcsak ez. Minden alkalom lehetne külön magában, az ember mindegyikre reagálhatna ösztönei, hajlamai szerint, hasonlóságot statuálhatna köztük — de mi indítja rá, és mi teszi lehetővé, hogy bennük-köztük nemcsak hasonlóságot, hanem közösséget, valamilyen azonosságot statuáljon, valamilyen közös valóságot hi- posztazáljon és valamilyen alakot adjon neki? A félelem erre nem magyarázat, a fantázia is konkrét tartalom nélkül üres absztrakció, amivel mindent meg lehet magyarázni, tehát semmit. Mi köti össze ezeket a jelenségeket azon túl, hogy összekötheti őket — ahol fogalom van — a közös fogalom, amely maga alá szubszumálja őket, és amely szerint a dörgő égi jelenségek: égi dörgés, a villámlások: villám, a vadászott vadállatok: vadállatok, a tenger viharai: tengeri viharok, a halál-esetek: halál és a többi. Mert itt más is van, mint szubszumáló képzetek vagy fogalmak. A félelmes —vagy más ergreifend, erschütternd —jelenség sohase lenne Wahrneh- mungján vagy Vorstellungján túl konkrét kompakt forma, nem mélyülne tovább és nem asszociálódna másokkal valami konkrét quid-ben, ha nem jellenne meg rajta-benne egy sereg kérdés: mi ez? mit jelent? miért ilyen? mire képes? mennyire éréi a hatalma? jó vagy rossz? kegyes hozzám vagy kegyetlen? csak most van vagy máskor is vagy mindig? mindig ugyanaz-e? vagy változik? el is múlik-e, megszűnik-e? ideiglenesen vagy végképp? magától jön-e vagy mástól? velem, tőlem akar-e valamit? és mit akar? mit mond a jelenség, mit lehet vagy kell mondani neki, válaszolni? Valaminek kell itt még lennie és van is, valaminek el kell jutnia valami végsőig, és el is jut, ami előtt nem állhat meg, nem nyugodhat meg — eljutnia valami végsőig, ami felelet ezekre a kérdésekre, egyedül kielégítő felelet, és csak ő ilyen, a végső és egyetlen, amelyen túl és amelyik mellett már nincsen másik, amely megtalálva, éppen az, ami kerestetett, az Ebendas, a Gerade-so-Sein, a végső Seinsollen. Van tehát egyfelől: sok kérdés, sok nyugtalan kérdés, másfelől sok megnyugtató válasz — fogalommal kifejezve: egyfelől nyugtalanság, másfelől a Befriedigungja, ami nélkül az ember nem élhet. 51
