Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - MŰHELY - Mezey László Miklós: Öt közös esztendő: Fábry Zoltán és Szántó György
a néger handabanda, hanem itt kell új kultúrát csinálni. (...) És tudom, hogy Amerika is éppoly kapitalista gazság, mint a mi életünk, de helyhez vagyunk kötve, s csak az oroszországi híd vezethet ide friss levegőt.”11 Vagyis e pillanatban hármójuk között Földes Sándor képviseli csakugyan a legmesszibb tekintő gondolkodást. Szántó Az ötszínű ember című regényének kiadatási kudarcai után eszmeileg legalábbis megreked, s ebben az időben az avantgarde-nál nem lép tovább; Fábry pedig egyelőre az általános érvényű humanizmusnál, az emberirodalomnál tart, s csak 1929 táján válik — nem utolsósorban Földes Sándor hatására — marxistává. Szántó is Fábrynak panaszkodik a Földessel való megromlott kapcsolatáról: „Földestől egy idő óta hihetetlenül rosszmájú és gúnyos leveleket kapok, teljességgel úgy személyeskedik velem, mint ahogy egy nagy művész a kiadójával. Én senkinek a szeszélyeit nem akceptálom, és Földessel való további nexusom egy nagy kérdőjel.”12 Végül Fábry simítja el a különböző emberi mentalitásból és művészi fölfogásból adódó konfliktust. Az együttműködés következő fontos állomása Fábry Zoltán elismerő kritikája Szántó Sebastianus útja elvégeztetett című regényéről. Már az aradi író első Fábryhoz írt levelében kéri: írjon a kötetről, mert nagyon kíváncsi egy „objektív írásra”. Fábry megírja a kért ismertetést, noha ennek korántsem az objektivitás a legfőbb ismérve. „Mi a művészet? Az igazság utáni abszolút vágy. A művészet élete? Élettel dokumentálni az igazság keresését. íme Szántó György regénye. Szántó György élete.”13 (kiemelés: Fábry). Fábry szenvedélyes hangú, baráti öleléssel fölérő kritikája az emberirodalom érvelésével bizonyítja a regény értékeit: „Művészregény? Több. Önéletrajz? Több, mert — lényegvetítő, lényegformáló tett: mával korrespondáló emberirodalom.” A stószi író bírálata valójában vallomás, önmaga esztétikai, művészi elgondolásainak igazolását látja pályatársa munkájában. Stílusának expresszivitása, már-már prózaversbe hajló hangja is vallomás jellegét támasztja alá. Ahogy később is jellegzetes alkotói módszere marad, hogy a bírálandó mű ürügyén sajátos nézeteit fogalmazza meg a világról, a politikáról, erkölcsről, kultúráról. Szántó új cikket kér Fábrytól, aki el is küldi Dráma és akarat című tanulmányát. A Periszkóp 5. számában akarja közölni, egy, az utódállamok kulturális mozgalmait összefoglaló tematikus számban, de erre már nem kerülhet sor, mert a Periszkóp hamarosan megszűnik. Igaz, 1926 januárjában még megjelenik egy száma, de azt már Zala Béla, a folyóirat „igazgatója” állítja össze, Szántónak ehhez már kevés köze van, bár a neve szerkesztőként még rajta marad a címoldalon. Végül a szóbanforgó tanulmány a pozsonyi A Reggel 1926 karácsonyi számában lát napvilágot. Fábry, mint a Periszkóp szlovenszkói szerkesztője kénytelen foglalkozni i lap ottani terjesztésével is, ami nem ment minden nehézség nélkül. Szántó anélkül akarja terjeszteni a lapot Csehszlovákiában, hogy azt megfelelőképpen előkészítette volna a szervezés időszakában. A folyóirat 2. számának megjelenésekor panaszolja Fábrynak: „... bebizonyosodott, hogy Csehszlovákia nagyon nehéz terep, ahol csak lépésről lépésre lehet fáradtságos munkával előre menni. Eddig még egy bázist sem találtam arra, hogy a csehszlovákiai terjesztést kiépítsem. A terjesztők, akiknek a lapot küldtem, vagy nem válaszoltak, vagy kedvezőtlenül fogadták. Azt kérdezed, hol lehet a lapot Csehszlovákiában kapni. Te nevetni fogsz. Sehol.”14 Szántó kapcsolatba lép a losonci Simándy Pállal és a prágai Tilkovszky Bélával is, sőt a vágújhelyi rokonságot is mozgósítja előfizetők gyűjtésére. Később egy Weisz nevű pozsonyi hírlapterjesztő vállalja a Periszkóp terjesztését — kevés sikerrel. Számos Szántó-levél panaszolja Fábrynak a szlovákiai érdektelenséget, amely folyóiratával szemben megnyilvánul. S amikor 1925 nyarán világossá válik, hogy nem képes fönntartani a lapot, elkeseredett hangú levélben szól a kudarcról: „Tudatnom kell 83
