Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Fehér Ágnes: Házasság és család egy mai szabadegyházi közösségben

A gyülekezet családi állapot szerinti megoszlása 1981-ben: házasságban élő tagok: 80%

özvegyek: elvált tagok:

házasságot nem kötött tagok: 9%

A statisztikai adatok tanúsága szerint a tagság döntő része házassági viszony keretén belül él, így a vegyes, ill. a felekezeti házasság kérdése nem elhanyagolható szempont a csoportban.

A vegyes házasság problémájáról igen egységes nyilatkozatokat kaptunk a vizsgált közösség tagjaitól. „A párválasztásnál, a házasságnál nem a földi dolgokat tartjuk lényegesnek, mert azok múlandóak. Ezért szükséges, hogy a házasulandók elfogadják Isten vezetését.” (fiatal házaspár nyilatkozata). „Különösen veszélyes a vegyes házasság a gyermekek szempontjából. Milyen eredménye lenne annak, hogy a gyereket én így tanítom, a feleségem meg amúgy?” (fiatal diplomás férfi). „Mi köze lehet hívőnek a hitetlenhez?” (értelmiségi nő). „Nekünk szolgálatunk van mindenki felé, de olyat nem tehetünk, ami Isten igéjébe ütközik. Ezért nem értünk, nem érthetünk egyet a vegyes házasság gyakorlatával.” (fiatal értelmiségi férfi).

Vegyes házasságot a „már megtért” tag nem köt a csoportban. „Aki újonnan született, már nem hajlik a vegyes házasság irányába.” (50 éves értelmiségi nő). Vegyes házasság tehát csak úgy fordul elő az általunk vizsgált szabadegyházi közösség gyakorlatában, hogy a „hívő” még „megtérése” előtt kötötte meg exogám, vagyis vegyes házasságát. Adatközlőink nagy része úgy vélekedett, hogy a vegyes házasság esetleges konfliktusait az aktív vallásgyakorlatot folytató házasfél türelmével, áldozatvállalásával meg lehet szüntetni. „Nálunk is előfordult a gyülekezetben, hogy a nem hívő goromba, türelmetlen volt házastársával szemben. De mikor kezdett látszani, hogy a hit jót tesz a házasságnak, akkor elnézte, hogy a felesége gyülekezetbe jár.” (35 éves nő véleménye).

A jellegzetes életmód-modell vizsgálatára is kitértünk felmérésünk során. Az életvitelüket szankciók, előírások, tilalmak nem korlátozzák, inkább hallgatólagos, de a tagban jól tudatosított életmódbeli normák érvényesülnek. „Nem tiltjuk az italt, a dohányzást, a világi szórakozásokat, mert tudjuk, hogy a hívők úgyis Krisztusnak tetsző életet élnek. Akinek új élete van, azt az Úr megőrzi.” (50 éves értelmiségi nő). A házasság és az életvitel vonatkozásánál kell megemlíteni azt a törekvésüket, hogy tagjaiktól „megtérésük” pillanatától kezdve „tiszta” életet követelnek meg. „Ezt sem mi mondjuk, hanem az Ige.” (50 éves értelmiségi nő). „A Biblia is kimondja, hogy csak a házasságon belüli kapcsolat számít tisztának.” (35 éves férfi.)

A vegyes házasságok esetleges konfliktusait elsősorban az életmód, életvitel kérdésében észlelik lecsapódni. „Nem jó az a házasságban, ha a felek nem járnak egy úton. Az egyik megy a kertjébe, a másik meg a gyülekezetbe.” (35 éves diplomás férfi.) „Az Úr Jézus tanítványának lenni nem kötelező, de ha ezt vállaljuk, akkor nem lehet senki és semmi előbbrevaló, mint Isten. Sem a család, sem magam.” (egyik igehirdetőjük prédikációjában hangzott el istentisztelet alkalmával.)

Más debreceni egyházakhoz, szabadegyházakhoz fűződő viszonyuk általában igen kiegyensúlyozott, nagyfokú toleranciát mutat. „Mi mindenféle igaz hívőt tisztelünk, tartozzon bármelyik vallásfelekezethez. Szabad szívú'ek vagyunk minden testvér és minden gyülekezet felé.” (50 éves diplomás nő.) „Nem tekintjük úgy, hogy egyedül a mi gyülekezeteink a jók, a kizárólagosak. Nem gyülekezeti szinten, hanem Isten szintjén gondolkodunk.” (35 éves férfi.) „Missziói munkánk lényege: nem agitálunk, nem csalogatunk. Az újjászületés a lényeg nálunk. Más egyházak tagjait nem szívesen fogad60