Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Hitek, nézetek és tornyok Nagyhajtáson: részletek egy szociográfiából

is hajlandó „írásban adni”, hog/ a vallás újabban „társadalmi céljaink elérésére is mozgósít, hisz a béke mellett szól, figyelmeztet az állampolgári és szülői kötelességekre.”

Jelenthet-e valamiféle veszélyt a vallás, kérdeztem valamennyi beszélgetőtársamtól. Többen a kettős nevelésre hivatkoztak, ám arra a kérdésre, hogy mire is nevel a vallás, nem igen kapok választ; még a filozófiai szakosítót végzettektől sem. A nagyközségi KISZ-titkár szerint nyugodtan lehetne az iskolában is bibliai ismereteket oktatni, és akkor nem is lenne szükség hittanra. Azt tartja a vallásosságban károsnak, hogy döntésekre kényszerítik a gyerekeket érettségük előtt. Szabó tanító úr úgy véli, a kettős nevelésnek elbizonytalanodás is lehet az eredménye, Kápolnai tanárnő szerint negatív következménye lehet a vallásosságnak a bűntudat is. A nagyközségi párttitkár is a kettős nevelést említi, de amikor megkérdeztem, hogy a kétféle nézet általi befolyásoltságnál nem veszélyesebb-e például a közömbösség vagy a hétköznapi nihilizmus, bólint: igazam van, és még meg is toldja: „Én is azt szoktam mondani, ne azt zárjuk ki az úttörők közül, aki hittanos, hanem azt, aki verekedős. Különben is a tisztelendők is többet játszanak a gyerekekkel mint hitoktatnak.” Ez a „különben is” egyébként eléggé jellegzetes reakció: a vallás különben is visszaszorul, nem veszélyes, mert visszafejlődőben van. És, ha megállna a szekularizációs folyamat, kérdeztem. „Akkor meg kellene nézni, kik járnak oda, mert a kettős nevelés veszélyes” válaszolta a KISZ-titkár. Kepes Antal szerint a vallásban az a pozitív, hogy a szocialista társadalom céljainak elérésére is mozgósít, ugyanakkor veszélyesnek is tartja a vallást, mert „ez mégis egy ellentábor, mégha nem is ellenséges, mégha nincs is hatalma. Igaz, nem is akar hatalmat. Mégis itt van, nekünk meg nagyon-nagyon fel kell kötnünk a gatyaszárat. Az a rossz benne, hogy még túl erős, és erőssége miatt nem segíti az előrejutást a pártszemléletben. A legrosszabb a hittan!” Megszakítom, megkérdezem, miért. Nem válaszol, folytatja: „Mi férfiak, kommunisták, megteszünk mindent, hogy minél kevesebben írassák be a gyerekeket. A példamutató párttagnak pedig azt mondja a felesége vagy velem, vagy a párttal, mert csak azért is beíratta a gyereket. A szegény párttag meg mentegetőzik, hogy neki ez nagy törés, de nem tud mit tenni, és megkéri elvtársait, többé ne számítsanak rá. Tisztsége is volt, és tessék, a tisztelendő úr áthúzta mindazt, lekerült a káderlistáról.” Ami a kettős nevelést illeti, akad ellenvélemény is: Gyökössy Kornéliáé, aki elmesélte, hogy az emberszigetre segíteni érkező úttörőnyakkendős gyerekek többsége a templomi kórusban énekel.

Bölcsházi István mögött, holtversenyben a nagyközségi párttitkárral és az iskola nyugdíjas igazgatójával, Borbándi atyát említették legtöbben az igaz emberek és a meghatározó személyiségek között. Rá szavazott — többek között — maga a párttitkár is, továbbá a KISZ-titkár is, Malonyai doktor is. Nagy tisztelettel beszélt róla Üveges Béla pártbizottsági tag is: „Sokat tett a községért. A templom környékének rendbehozása mintaszerű akció volt, csak mi tudnánk így társadalmi munkát szervezni! Mi is örültünk, kommunisták. Amikor tanácselnökünk javaslatára kitüntették, az ünnepségen valaki megkérdezte a megyei pártbizottságról, hogy ki volt az a marha állat, aki papot terjesztett fel? Hát mi voltunk: nagyhajtási kommunisták.” Vonó Márton realistának nevezi Borbándi atyát, és büszke arra, hogy tegeződnek. Büszke a templomkertre is, a parókiára is. Jellemzőnek tartja azt az esetet, amikor Borbándi atya megkérte, hadd hivatkozzon rá is, amikor az emberi élet elleni bűnökről fog prédikálni. Hervai tanárnő még káplánkorából emlékszik Borbándi atyára, amikor a tanyasi misékre furulyáját is elvitte. Józan, intelligens és igényes embernek tartja, aki sokat tesz Nagyhajtás esztétikai értékének emeléséért is.

' &

30