Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Hitek, nézetek és tornyok Nagyhajtáson: részletek egy szociográfiából

Belülről, a vallásos emberek szemével nézve is többféle képet gyűjthetünk össze Nagyhajtás vallási életéről. Sikáros bácsi, a tanyasi bölcs meg van győződve arról, hogy „a többség tartja a vallását, eljár a templomba, az emberek között becsülettel él.” A pásztorlányból lett naiv művész, Mihajlik néni szerint „nem szokásból vallásosak itt az emberek, hanem hisznek, legalább is a hetven százalék”. „Nagyhajtáson az emberek nagy általánosságban, úgy magasról nézvést, vallásosak. Főleg a katolikusok” — jelenti ki Igazvölgyi Dániel református tiszteletes. „Eléggé vallásos falu, legutóbb kilencven első áldozó volt, az iskolai hittanra is sokan beiratkoznak” — nyilatkozik Kutas Péter agrármérnök. Emlékezhetünk, Varga tanár úr hetven százalékra tette a tudathiányos, harminc százalékra pedig a szubjektív világnézetű embereket, akiknek többségét szerinte a vallásosok alkotják. Orsós László normaellenőr, az egyháztestület egyik fiatal tagja másféle világnézet-térképet készített. Eszerint „eléggé sok a faluban a köznapi (és nem nietzschei értelemben vett) nihilista, akik jól élnek, és nincsen szükségük semmire, legfeljebb akkor, amikor valami nyomorúságuk van. Kevés Nagyhajtáson az ateista, mégsem járnak túl sokan templomba”. „Még a gyerekeiket hittanra járató szülők fele sem jár templomba. Bérmálkozás után már tényleg csak a vallásos gyerekek maradnak meg” — panaszkodik Konzi néni, vagyis Párdányi Konzilia nővér, a jezsuiták által alapított népleányok rend tagja, aki zenét tanít, kántorkodik és hittant oktat Nagyhajtáson. A Balogh házaspár férfi tagja a Dunántúlról nősült ide, és a „csornai mércével” úgy találja, Nagyhajtáson átlagosan vallásosak az emberek. Borbándi atya úgy véli, éppen tetőzik itt a szekularizáció. Ennek egyik legszembetűnőbb jele az, hogy a nyolcadik osztály elvégzése után a fiatalok eltűnnek a templomból. Egyik káplánja, a fiatal Márton atya borúlátóbb. Vagy talán realistább? Ő így látja: „Nagyhajtáson kétezer ember jár templomba, húsz év múlva is meglesz ennek a fele. A szülők, nem olyan haj de nagyon vallásosak, de valamiféle hitük nekik is van. Tisztelendő úr, én így hiszek, mondják.”

Ami a vallásosság tartalmát és minőségét illeti, még jobban megoszlanak a nézetek a vallásos emberek körében. Mihajlik néni szentül meg van győződve arról, hogy a hívő emberek „kedvesek, rendesek, meg lehet bennük bízni. Ha valaki nem hívő, akkor részeges. A reformátusok is rendesek. A vallásos ember jó, udvarias, előzékeny, segít a bajban, nem válik el és jó hazafi. Akad, persze, közöttük is részeges. Az utcában is van kettő, de ha nem isznak, akkor ezek is rendesek. Az egyház nagyon fontos, mi lenne a néppel, ha nem lenne?” A Balogh házaspár (a férj tévészerelő, a feleség a lovasiskola gondnoka) azt tartja jónak a vallásban, hogy „foglalkozik az ember leikével, míg a marxizmus agyonhallgatja ezt a kérdést. A szellem nagyjai mindig művelték a vallást. Nem vagyunk bigottak, hitünket a véleményünk formálja. A történelem nagy összetartó ereje a közösségtudat, ez pedig a vallásokban formálódott ki. A hit világokat köt össze! Itt Nagyhajtáson sem nagyon akad olyan szervezet, amely képes lenne megmozgatni az embereket. Még leginkább az egyház ilyen. Tanúskodik erről az új parókia és a szép templomkert. Ezzel szemben az utcák többségét még nem sikerült parkosítani, és a társadalmi munkában felépítendő új óvoda sem jött össze” Kutas Péter véleménye szerint „igen tarka a kép. Inkább az idősek tartják a vallást, de azok sem egyformán. Vannak, akik naponta ott ülnek a templomban, de könnyű szívvel megszólnak mindenkit. Aztán vannak az örök elégedetlenek, akiknek semmi sem jó, akik nincsenek megelégedve a templom belsejének a megváltoztatásával, mondhatni az egyházi szolgáltatásokkal. Még az sem tetszik nekik, hogy közelebb hozták hozzánk az oltárt, hogy az egész mise emberközelibb lett. A legnagyobb baj az, hogy sokaknak alig van igényük a lelki életre.” /

A papok valamivel kritikusabban látják a helyzetet. Borbándi atyának komoly gondja a formális vallásosság, a formális keresztelések, temetések, esküvők, gyónások és böj31