Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Hitek, nézetek és tornyok Nagyhajtáson: részletek egy szociográfiából

leköszönő KlSZ-titkár szerint a vallás „negyven év felett még jellemző, a fiatalok köré­ben anyagi vonzata van: kocsit, lakást kapnak egy templomi esküvő fejében”. Jóval köze­lebb jár az igazsághoz az egyik népművelő megfigyelése, mely szerint „elsősorban az idősek és az általános iskolások járnak templomba. Más volt a helyzet Feri atya idejé­ben”. Alakosság összetételével összevetve a templombajárókösszetételét,természetesen Nagyhajtáson is az idősebb korosztályok képviseltetik magukat részarányukon felül, és itt is azok a korosztályok hiányoznak leginkább, akik, mondjuk, a könyvtárakból is: a húsz és ötven év közöttiek. Aki rendelkezik összehasonlítási alappal, annak minden­képpen észre kellett venni, hogy például a nagyböjti lelkigyakorlatot befejező vasár­napi nyolc órai misén — pedig a falu határában éppen állatvásár is folyt — szép szám­mal fordultak meg férfiak, ötven évesnél fiatalabbak, középiskolás korúak is. Az egyik ipari szövetkezet vezetője, Kepes Antal jóval pontosabb képet festett, mint hasonló világnézetű társai egyike-másika: „Sajnos, a vallásosság még mindig nagyon elterjedt. Vasárnaponként teli a templom. Vegyes az összetétel. Ismerek főiskolást, állatorvost, aki templomba jár. Az utcákban is van néhány tekintélyes ember, rendezett körülmé­nyekkel, mégis vasárnaponként átsétál a betonút másik oldalára. Az pedig ugye, hogy egy ügyvéd vagy állatorvos oda jár, befolyásolhaja a többieket.” A tanítványai otthoni körülményeit kitűnően ismerő Szabó tanító úr azt képzelte, mert így tanulta, hogy az elmaradottabbak a legvallásosabbak: „Éppen az ellenkezőjét látom családlátogatáskor. Hülye dolog, de szinte felvilágosultabbak a vallásosabbak. A leggyengébb osztályom­ból járnak legkevesebben templomba”. Üveges Béla a helyi pártvezetőség nyugdíjas pedagógus tagjai is úgy látja, hogy „nem a legszegényebb részeken van a legtöbb vallá­sos, így aztán az, hogy a vallás a szegények ópiuma lenne, ma már nem igen stimmel”. A vallásosság tartalmát a kommunisták többsége úgy látja, hogy az inkább megszokás, mint meggyőződés. Malonyai doktor úgy érzi, nagy részük, legalább is a fiatalabbak, kényszerből csinálja. Többen is a fiatalabbak érdek vallásosságára hívják fel a figyel­met, az első áldozással, bérmálkozással, egyházi esküvővel járó ajándékokra. Feltevé­süket, úgy tűnik, bizonyítja is az a tény, hogy a bérmálkozás után —tizenkét-tizennégy éves korban — sokan morzsolódnak le a hittanról, tünedeznek el a templomból. Töb­ben közülük egyszerűen elképzelhetetlennek tartják, hogy egy mai fiatal meggyőző- déses istenhívő legyen. így vélekedik Malonyai doktor, és hasonlóképpen Vonó Márton is, a nagyközség párttitkára, aki elképzelhetetlennek tartja, hogy egy felsőfokú végzett­séggel rendelkező fiatal természetfelettiben higgyen, mivel a korszerű természetkép és a vallásos világkép „üti egymást”. Többen úgy látják, hogy a vallás a mai ember, elsősorban a fiatalabb ember számára nem annyira hit és tudás, mint inkább élmény, érzés. „Romantika” — magyarázza Vo­nó Márton, és elismeri a vallásnak egy másik fontos funkcióját is: „Aztán a gondok esetén az ember, ha nem párttag, hová menjen? A pap feloldoz, a misén jól kiénekli magát az ember, ha bánata van. Megnyugvást találnak ott az emberek. Különben is: tanít az egyház olyasmit, ami nem gond nálunk is?” Fegyverneki Ádám a szertartásokban, „a templomi show-műsorokban” látja a vallás vonzerejét. Üveges Béla szerint „a kör­menetek meg az ünnepek gyönyörűek. Sok a gyerek a miséken, száznál is több. Gyö­nyörű misztériumjátékok is voltak. A feleségem is jól érzi magát ott vasárnaponként, a heti robot után. De legjobb a templomban a csend. Akárhol járok az országban, be­megyek a templomba, üldögélek egy darabig”. Sokan közülük nem éreznek semmi különbséget a vallásos ésa nem vallásos emberek viselkedésében. „Van közöttük is olyan, aki aszerint él, amiben hisz, és vannak közöt­tük is képmutatók. Az emberi minőség szempontjából csak örülnünk kellene, ha minél több igazán vallásos embert látnánk magunk körül” — véli Kepes Antal, aki még azt 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom