Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Hitek, nézetek és tornyok Nagyhajtáson: részletek egy szociográfiából
nyes Nagyhajtás, és még azt is megengedem, hogy szemüvegemben van a hiba, és Nagyhajtástól nem láttam Lajosmizsét. És most visszatérek írásom tulajdonképpeni tárgyára, amelyet eddig csak címéből ismerhetett meg olvasóm. Világnézet, kétféle nézetből: erről lesz szó a továbbiakban. Szociográfiai vizsgálódásom tárgya a hiteknek és a nézeteknek csak két — létszámukat, és talán még súlyukat tekintve is — együttvéve őket is kisebbségben levő csoportja: a marxisták és a keresztények. Előrebocsátom: nem szembenálló, hanem meggyőződéssel rendelkező emberek csoportjainak tekintem őket. A többieket —vagyis Nagyhajtáson is a többséget — sem tekintem afféle meggyőződés nélküli, közömbös, nihilista tömegnek, csak olyanoknak, akik körében ritkábbak a meggyőződésesek, akik között több a közömbös, a meggyőződés nélküli és a nihilista. Nekik is vannak értékeik, nekik is van valamiféle étoszuk. Ok is tárgya lehetnének egy világnézet-szociográfiának. Rájuk is sort kell keríteni, méghozzá minél előbb. II. KERESZTÉNYEK „Meglátok egy bogárszemű kislányt. De szép kormos szemed van, mondom neki. A kislány dacosan-öntudatosan válaszolja: A jóisten festette ilyenre! Ez még mindig jellemző Nagyhajtásra” meséli az egyik pártbizottsági tag. A jóistennek két „hivatalos” háza van Nagyhajtáson, egy katolikus és egy református. A kálvinista kopottas, öre- gecske, de tartása van. A pápista a főteret uralja, templom kertje — mint ahogy az egyik munkás említette — „valóságos oázis a homokon.” Plébániája háromszor akkora, mint a pártház. Nagyhajtás katolikus falu. Háború előtti híres-hírhedt pélbánosa, Keglevics kanonok meghatározó jegye volt a községnek. Aki nem csókolt neki kezet, az a szemében kommunista volt. Nem is véletlen, hogy nem az ő utódai agitáltak a tsz mellett, hanem a református lelkész, az itteni „kommunista pap.” Borbánéi atya esperes-plébános Pro urbe-díja már újabb fejlemény. A katolikus templom belseje megfontolt reformokról tanúskodik. A modern, de nem hipermodern keresztét főszereplője többektől kapta meg a „csúnya Krisztus” címet. Borbánéi atya azt ajánlotta az ódzkodó híveknek, próbálják meg talán ők felvinni a keresztet. Helyet kaptak Mihajlik néninek, a pásztorlányból lett szobrásznak a szentjei is, mint ahogy helyet kapott az orgona mellett a gitár is, a litánia mellett a misztériumjáték is. A villanyszerelést maga Borbánéi atya végezte. Hogy hány hajléka lenne a Jóistennek Nagyhajtáson, ha erre járna Szent Péterrel, az már más kérdés. Szekérre nem igen tudna felkéredzkedni, mint a Sántanovella innentúli öregembere, ám bőven válogathatna a különböző márkájú gépkocsik között. * * * A másik oldalról, a nagyhajtási párttagok és kommunisták szemével a nagyhajtási keresztények és jóval kevesebb keresztyének elég sokfélék, elnevezésük szerint is: hívők, vallásosak, templombajárók, idealisták. Kereszténynek jellemző módon, itt sem igen nevezik őket, sem ők magukat. A kommunisták közül eléggé sokan úgy látják a keresztényeket, mint a Szabadság Tsz fiatal párttitkára, aki szerint „a vallásosak bigott nők szűk rétege. Vannak persze családok, ahol mély gyökerei vannak a vallásnak, ahová nem is engednek be más nézetűeket. Aztán elvétve akad pár értelmiségi is, aki talán meggyőződésből vallásos, és olyan is van, aki sikkből”. A Búzakalász Tsz egyik idős vezetője szerint „a hatvan-hetven éves ember még jár a templomba, de a fiatalokat már átnevelte a megváltozott rendszer, azok inkább kirándulni mennek. A legtöbben már nem íratják be a gyerekeket hittanra. Minek, hasznát nem veszi”. Fegyverneki Ádám, a 28
