Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - SZEMLE - Füzi László: Egy tudós állampolgár gondolatai: Gombár Csaba könyvéről: [könyvismertetés]

tás magyarázatául a politikatörténethez kell fordulnunk.

A kérdések feltevője azonban alig-alig érint történelmi kérdéseket. Mintha elege lenne a történelemre való örökös hivatkozásból. A jelenről szól, a jelen politikai kérdéseiről, könyvét olvasva azonban még azt sem mondhatjuk, hogy politizál. Inkább csak annyit szögezzünk le, hogy Gombár Csaba a maga tudósi munkáját végzi, hiszen saját tudományágának, a politika tudományának vagy mondjuk így: a politológiának a tudományok rendszerében elfoglalt helyét keresi. Mindezen továbblépve — de még mindig a szaktudósok alaposságával —a tudományág tárgyának körülhatárolására, fogalmi rendszerének kialakítására törekszik.

így válik érthetővé, mennyivel több ez a könyv annál, mint amit címe — Egy állampolgár gondolatai— ígér. A kötet időben első írása még 1967- ből való. Ez az írás annak idején a Valóságban jelent meg, s a politikai tudomány szükségességét bizonygatta, megemlítve, hogy „a politikai tudomány nem azonos a politikai vezetéssel”, s hogy a politika tudományos művelésének tendenciája semmiképpen sem a politika tudománnyá válását jelenti. A kötetben ezt az írást egy 1980-as rádióelőadás szövege követi. Ebből csak egy gondolatot emeljünk ki: „Ma valójában nincs politika- tudomány”. Innét nézve Gombár Csaba másfél évtizedes munkáját akár eredménytelennek is tekinthetnénk. Ám ha túllépünk az 1980-as éven, látnunk kell azt is, hogy mégiscsak történtek változások a magyarországi politológia körül. Újsághírekből tudjuk, hogy megalakult a magyarországi politológusok társasága, politikaelméleti tanulmányokat külön kiadványban is olvashatunk, s egyre több szakmai — vagy akár irodalmi — folyóirat engedi át hasábjait a politológiával foglalkozó szerzők tanulmányainak. Ebből a nézőpontból már aligha tarthatjuk eredménytelennek Gombár Csaba munkálkodását. Úgy látjuk: elébement a fejleményeknek; miközben a gazdasági, társadalmi —s ennek következtében—a politikai élet változásai egyre sürgetőbben vetik fel a demokráciával való élnitudás kérdését, az egymástól elkülönülő csoportok érdekképviseletét, mindenképpen szükségessé vált a politika mibenlétének tisztázása, a politikai gondolkodásmód kialakítása. Ahhoz, hogy az adott lehetőségek ki- használhatók legyenek, szükség van a széleskörűen értelmezett politikai kulturáltságra, ennek hátterében pedig ott kell állnia a politika tudományának.

Gombár tehát nem a múlt felől szemléli a politikai kultúra hiányát, inkább a jelenkor politikai kérdései foglalkoztatják. Elsősorban a fogalmak tisztázására törekszik. Mi a politika, mi a politikai tudomány, mi a hatalom, milyen összetevői vannak a hatalomnak — teszi fel újra és újra a kérdést, hogy legalább az alapfogalmakról beszélhessen. (Ez a szándéka végül is a Politika — címszavakban című munkájában valósult meg.) A fogalmak tisztázásakor az a meglepő, hogy olvasója

kedvvel követi az elvont gondolkodás ösvényein is. Gyanítjuk, ennek nem csupán az az oka, hogy Gombár ekkor is a politikáról beszél, hanem inkább az, hogy pontos, gondolatilag is igényes elméleti okfejtések sorozatával találkozunk. S itt talán nem árt arra sem emlékeztetni, hogy hány egyetemi jegyzet, tankönyv veszi el tanulmányozójának kedvét csupán azzal, ahogyan a pároldalas bevezető az adott tudományág rendszerbeli helyét igyekszik tisztázni. Gombár mindig a gyakorlat felől közeledik témájához, újságcikkekre, olvasmányélményeire, rádióban hallott előadásokra hivatkozik, s az adott dilemma feloldásáért fordul az elmélethez. A politikát a társadalmi tevékenységek egyik, igaz, döntő fontosságú részének tekinti. Ahhoz, hogy a politika mineműségét meghatározza, a politika önálló rendszerét veszi alapul, cáfolva például ezzel azt az ökonomista elméletet is, amely „mindent a gazdaság valamilyen eredőjének tekint, s minden nehézségre úgy tekint, mint pusztán az ésszerű gazdálkodás hiányára”. Ezen az alapon tartja lehetségesnek a politika tudományának létét is. Ez a tudomány nem a politikai titkok kikémlelésére vállalkozik, hanem — miként Gombár írja — a politikai mozgások természetének kifürkészésére, a hatalmi viszonyok változásának és stabilitásának elemzésére. Ily módon a politikai tudomány nélkülözhetetlen a politikai vezetés, de a politikai életbe most bekapcsolódók számára is.

Messzire vezetne, ha követnénk Gombár Csaba fogalomvizsgálatait. így például azt az elemzést, amelyben a hatalom „természetrajzát” rajzolja meg, a hatalom és a gazdasági élet, a hatalom és a szellemi élet egymáshoz való kapcsolódását. Vagy azt a gondolatmenetet, amelyben erkölcs és politika összefüggéseivel foglalkozik Minderre itt nincs helyünk — arra azonban utalnunk kell, hogy a politikát tudósként tanulmányozó Gombár Csaba írásaiban határozott politikai alapállás is megmutatkozik.Gombár — miközben elismeri a szocialista politikai gyakorlat új vonásait — a szocialista társadalmakban is tovább- élőnek látja például a nemzeti érdeket. Amiként elemzéseiből és példáiból kitűnik, leginkább a demokrácia kérdései foglalkoztatják,ademokrácia kapcsán annak jogi intézményesítésének, „jog általi formalizáltságának” szükségességéről szól]— kulcskifejezésként pedig az érdekek artikulálódá- sának fontosságát, a toleranciát és a kompromisszumokra való hajlamot emlegeti gyakran.

Mindezeken túl szólnunk kell Gombár irodalommal, művészetekkel kapcsolatos írásairól is. Amikor ugyanis a politika pontos definiálására és sajátos jelenségeinek, mozgástörvényeinek leírására törekedett, nem csupán azt kellett szem előtt tartania, hogy a politika a társadalom életének döntő fontosságú része, hanem azt is, hogy a társadalmi tevékenységek majdnem mindegyike „átpolitizálódhat”; különösen a megkésett fejlő- désű kelet-európai országokban. Szerzőnk tisztában van ezzel asajátos jelenséggel,és ezt nem csupán a napi hírekre való utalásai vagy példái bizo83