Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - SZEMLE - Füzi László: Egy tudós állampolgár gondolatai: Gombár Csaba könyvéről: [könyvismertetés]
burgban élő Stefula György és mások, képeik nem mindig a maguk legtermészetesebb helyén. Jakovsky alapműve különben irodalomjegyzékében nem kevés magyar tanulmányt közöl, a meg-megidézett magyarokról pontos adatokat, ismeri Bánszky Pál és Szabó Júlia, F. Mihály Ida tevékenységét és írásait. Kár, hogy a francia nyelven is olvasható Szabó Júlia-tanulmányt aligha vehette komolyan. Bánszky az összefoglaló albumban dolgát az itt tapasztalatoknál jóval körültekintőbben és komolyan oldja meg: európai kitekintése, a keleteurópai formák eltérő voltának felmutatása, ugyanígy az élmény-érzelem-indulat szentháromságából táplálkozó művészi ihlet és a hazai „elődök”, az asztalos-festők, a hímzőkultúra és a szoborfaragás elemzése kitűnő áttekintést és alapvetést nyújthat a továbbiakhoz is. „Az ifjúság álmait az öregkor valósítja meg . ..— idézi Bánszky Kierkegaard-t, a megállapításban rejlő „modell” a naiv festészetnek valóban jó alapja lehet. Egyben szinte kizárja a „felülről érkező” naivitást. Akár a naiv festészet „polgári popularizá- lódásának” folyamatát, itt elsősorban az „őstehetségek tragédiájára”, a galgamácsai leánykarajzok csinált negédességére és kommercializálódására gondolhatunk. Az albumnak külön értéke lett a személyes és jó részben önvallomásos bemutatás. Bácskái Andrásnétól Tőke Imréig, közben Balázs János, Gajdos János, Gyovai Pál, Győry Elek, Mokry-Mészáros Dezső, Nyergesi István, Orsós Teréz, Pozsgai Pálné, Süli András, Szőrös József és mások fényképe, írásos portréja és önportréja, néhányuk önvallomása, versei a legkitűnőbbek között. Az album a korábbi katalógusok után az első átfogó hazai összefoglalás. És a remélt nemzetközi érdeklődésre is gondolva sajnáljuk az idegen nyelvű rezümék elmaradását, a kronológia és a névmutató hiányát ugyanígy, bár egy további kiadásban mindez pótolható. A gazdag és jó minőségű képanyag előtt szívesen hajiunk meg: mind a szövegben található, számtalan fekete-fehér fénykép és reprodukció, szobor- és enteriőrfotó, mind pedig a 64 színes tábla szinte a teljes áttekintés segítségére szolgálhat a lapozgató előtt. A színes reprodukciókon a műfaj széles skálájának bemutató szándéka dicséretes — bár az elmaradt illusztrációs jegyzék ugyancsak szomorú hiány. A színes monográfia bizonyára sokakat késztet majd a kecskeméti Magyar Naiv Művészek Múzeumának ismételt vagy először való felkeresésére — és ez is az itt találhatók érdeme. A múzeumban az állandó kiállítás is változó, az anyag bősége igényli ezt. És mindezek mellett időszakos tárlatok is láthatók: húsznál több mester önálló bemutatása (katalógusa!) 1983-ig az album jegyzéke szerint. És ha a Bálint Endre által remélt hatás még nem is tapasztalható: a naiv művészek mögé örömmel sorakozik egy fiatal festő- és mű- évszettörténész nemzedék, a naiv művészek kiszolgáltatottságára sor a továbbiakban már aligha kerül. Az album elsődleges érdemeiben aligha kételkedhetünk. Lehet, hogy a fel-felmutatott érték és érdemek mellett az eredménnyel talán egy kissé eltúlzott mértékben elégedetlenkedem. De sajnálom, hogy a megszületett lehetőség egy kissé meg- nyírbáltra sikerült, ily módon látványos, bár töredékes eredményt hozott. És aligha kételkedem sikerében és remélt további kiadásaiban: akkor talán helyt kapnak a most elmaradtak is. Értelmet nyerhet teremtő szándékú hiányérzetünk. Hiszen az „ügy”, a „mozgalom” értéke és értelme aligha kétséges és nyilvánvaló. Örömet jelent már az is, hogy mindennek elmondására egy valóságos album és monográfia lehetőséget adott. A szerző munkája elvitathatatlanul teremtő értékű maga is: van mire építenünk. A talapzat mind Kecskeméten, mind pedig ebben az albumban szilárd — értékes és értékteremtő mindaz, amit a múzeumban és most az albumban láthatunk. (Képzőművészeti Kiadó, 1984) BODRI FERENC EGY TUDÓS ÁLLAMPOLGÁR GONDOLATAI Gombár Csaba könyvéről Könyvében egyhelyütt Gombár Csaba az időnként még ma is tapasztalható politikaellenségről ír. Tűnődhetünk ezen: mindez nem csupán egyes rétegek ön magú k vi lágába való visszahúzódását jelzi, hanem a közelmúlt történéseiből is következik. Lássunk ehhez egy másik példát is. Ha például a demokratikus gyakorlat hiányáról beszélünk, akkor nem elégedhetünk meg azzal, hogy az állampolgárok hiányos politikai iskolázottságáról, vagy átfogóbban: a társadalom morális betegségéről szólunk. Meg kell említenünk a politikai kultúra évszázados hiányát, s mindennek történelmi magyarázatát is kell adnunk. — „Az ugyanis, hogy az egyenlőség és szabadság mint politikai értékek nem ragyognak fennen az állampolgári tömegekben, a történelmileg alakuló politikai kultúrából nagyon is érthető. Magyarország évszázados újkori történelmében számos esetben végződtek kudarccal azok a kezdeményezések, amelyek az egyenlőség és a szabadság politikai értékét tűzték zászlajukra. S egyáltalán — még ma élő generációk joggal szűrhettek le tapasztalatokat saját élményeikből is, hogy jobb, ha az ember nem ártja magát bele a politikába. Semmilyen politikába, következésül a demokratikus politizálásba sem.” Ez az idézet egy másik tanulmányból való, mindazonáltal úgy vélhetjük, a kör bezárult: az állí82
