Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Márkus Béla: A "parasztpolitikus" író: Sarkadi Imre pályája 1949-1953 között

Amivel —túl a világképét meghatározó szemléleti elemeken —az is magyarázható, hogy miért válik el oly élesen az ez idő tájt született Sarkadi-művekben az anyagi és a szellemi világ, miért időznek el hosszan, ráérősen az előbbinél s futtatják át tekintetüket a másikon. Úgy tetszik tehát, hogy az irodalomtörténet emlegette „puritánabb realizmus”, „szociológiaibb szemlélet”, a „dokumentáló epikusság” menekvés is a kézzelfogható, valóságos életbe; hogy a „megfoghatatlan valami” ne nyűgözzön szólamaival és ködeivel. S ha a korábbi pályaszakaszt egyszerre jellemezte a gondolati, etikai, filozófiai igény s a szociografizáló, dokumentáló szándék, (a mitologikus novellák, A szökevény, a Felkelők, valamint a Népítélet, a Kezdet kezdetén és a Nehéz esztendő együttes tanúsága szerint), s ha az Oszlopos Simeon töredékében a tudatáramregény, az asszociációs próza, a lélektani ábrázolás szélsőséges formája kísértette meg — az

1949-től 1953-ig terjedő időszakban a prózaíró bátorsága, kísérletező kedve, leleménye majdhogynem abban merült ki, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás, a falusi élet mások által alig-alig ábrázolt bajairól, nehézségeiről szólt. Ennek a próbálkozásnak elsődlegesen politikai-ideológiai, s nem poétikai-esztétikai természetű hozadéka volt. Mintha Sarkadi maga is feledte volna félbehagyott vállalkozását, Kis János regényét: a pszichikus jelenségek és folyamatok részletező rajzától — a kor parancsának is engedelmeskedve — elállt, száműzte a tudat rezdüléseivel, a „szellemi” szféra tartalmának módosulásaival-változásaival kapcsolatos reflexiókat, eszmefuttatásokat. Aligha csak az időszak egyik legképtelenebb ellentmondása vezette ide: hogy tudniillik miközben folyvást a nevelés, a dolgozók politikai-elméleti színvonalának emelése, marxista-leninista öntudatának fejlesztése volt a kitűzött cél, aközben kétségbevonták a nevelés megalapozásához, módszerességéhez nélkülözhetetlen pszichológia létjogosultságát, „burzsoá áltudománynak” minősítették, s az egyetemi oktatásból is kitessékelték. Sarkadit — a fenti világnézeti-szemléleti elemek tanúsága szerint is — nem ilyen megfontolások hátráltatták a kor kívánta fejlődésképek, nevelődési-öntudatosodási ábrák megrajzolásában. A predesztináció tana, az eleve elrendeltség eszméje találkozott itt a szólamoktól, frázisoktól való idegenkedéssel, az átnevelés-nevelődés felemelő és könnyű és tömeges eseteinek kételkedve fogadásával. Kísérthetett a Szerelem Pap Lajosának felismerése: „Én itt beszélek, beszélek, előadást tartok, maga meg, Szabó elvtárs, gondol közbe, amit akar”. A „Mán azt meg nem tilthatja senki” válasza a kétely mélységéről árulkodott.

Mindemögött meghúzódhat az az ismeretelméleti dilemma is, hogy mi által határozható meg a tudat köre, az ember pszichikuma, annak változásai. Úgy tűnik föl, e dilemmát a behaviorizmusra emlékeztető módon igyekezett megoldani: a lelki folyamatokat, a pszichikai jelenségeket fizikai alapokra vezette vissza. Amikor pedig a fizikai reakciókat-megnyilvánulásokat szinte kizárólag a munkavégzéssel azonosította, a be- haviorizmus és a marxizmus összeegyeztetésére tett — meglehet, ösztönös — kísérletet. A tudatot szociális jellegűnek, a társadalmi élet termékének tekintette ezzel, látszólag nagyon is materialista értelmezést sugallva, megmaradva mégis az úgynevezett szociálbehaviorizmus talaján. A tudat kialakulásának és fejlődésének alapjául ugyan a munkafolyamatot ismeri el, azaz nem tagadja, hogy a valóság megismerésének eredményeképp gyarapodhat-változhat a tudat tartalma — ám a másik oldallal, a tudatnak a valóságra való visszahatásával, célkitűző, jövőképteremtő szerepével kapcsolatban már aggályai vannak. Finom iróniával jelzi ezt az Út a tanyákról egyik párbeszéde. „Ne- ígykünk dolgozik az idő, de úgy dolgozik, ahogy mi, kommunisták kényszerítjük” — így a párttitkár, mire a szövetkezeti elnök: „Beszélsz te az időről ... De hát a bornyút, azt kényszerítsd rá, hogy fél év alatt tehén legyen.”

Elmélet és gyakorlat, tudat és munka kapcsolatának, összefüggésének dolgában is mutat különbségeket Sarkadi e pályaszakasza. A pohártól a traktorig eszerint úgy is ér65