Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Márkus Béla: A "parasztpolitikus" író: Sarkadi Imre pályája 1949-1953 között
ben egy társadalmi mozgás részesének érezhette-e magát, szolgálta-e a társadalmi fejlődést, illetve igényt tartott-e az a szolgálatára, megengedte-e a fejlődését. A módszertani újdonságán túl három szempont kiváltképp diktálja ezt a megközelítést: egy történeti, egy társadalomfilozófiai-lélektani és egy életrajzi szempont. Történeti értelemben nagyon is az adott kor szellemét követjük, s nem esünk a historizálás bűnébe, ha a munkát állítjuk a monográfusok fölvázolta harc és formálódás középpontjába. Bizonyságul előadói beszédek, vezércikkek, tankönyvek fordulatait és frázisait, jelszavait végeszakadatlan lehetne idézni. Gerő Ernő patetikus szónoklatát 1948-ból: ,,A munka rendjének lovagjai lesznek a mi népi demokráciánkban az igazi hősök, a társadalom legmegbecsültebb, leginkább köztiszteletben álló emberei”; Rákosi Mátyásnak az 1949 augusztusában, az alkotmány törvénybe iktatása alkalmából elmondott szavait a munkához való új viszonyról: ,,a munka ma becsület és dicsőség dolga”. Az etikakönyvek is azt húzták alá, hogy a munka olyan „új, kommunista erkölcsöt hív életre, amelytől távol áll a kapzsiság és az individualizmus, s amelyet az emberekről, a társadalmi érdekekről való gondoskodás szelleme hat át”. Transzparensek, faliújságok hirdették: „tiéd az ország, tiéd a gyár”, magadnak építed. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az 1949—1953 közötti évek a munkának e glorifikált beállításával csak részben, az elvek oldaláról írhatók le — a gyakorlat, a társadalmi praxis vizsgálatához elkerülhetetlen a társadalomfilozófiai-lélektani szempont érvényesítése. Közelebb vihet ez annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy az egyénnek a szónoki emelvényekről meghirdetett eszmékkel, a párt által szentesített társadalmi célokkal való azonosulása mitől függően s mennyire volt-lehetett teljes. Ehhez viszont a munkamorál, illetve a munkásmagatartás olyan fölfogása szükséges, amelyik számol mind az egyén, mind a társadalom szerepével. Az így értelmezett munka legalább any- nyira minősíti a gazdaságirányítás rendszerét, a politikai mozgástér által teremtett cselekvési lehetőségeket, mint a cselekvő embert — vagyis összefüggést tételez a társadalom objektív folyamatai és a dolgozó szubjektuma között. A munkát, a munkamorált az ember világnézetétől, értékeszményétől, életcéljától éppúgy elválaszthatatlannak látja, mint a gazdaságpolitika célkitűzéseitől, a társadalom értékrendjétől. A külvilágnak, illetve az embernek önmagának az átalakítása — a munka e két oldalának szoros összeillése nem most foglalkoztatta először Sarkadit. Nem a lelkesítő szónoklatok vagy az erősödő jelszavak hívták fel rá a figyelmét. Nem farizeusságból fordult a társadalmi haladás és az egyén önmegvalósításának összetartozó kérdéseihez. Nem a polgári író tette most az első udvarló tánclépéseit a szocializmus felé. Már az Elmentek, visszajöttek eszmei középpontjában a munka értelme, célja állt. Fel kell tételeznünk, hogy Sarkadi legbensőbb hajlamaival, személyiségjegyeivel függött ez össze. Végső soron: neveltetésével, a családjából bőven sorolható életpéldákkal. Emiatt érdemes az életrajz érintése. Kónya Judit monográfiája érzékletes képet fest arról, milyen szigorú erkölcsi normák szabályozták Sarkadi életét mind a szülői házban, mind a református gimnáziumban, ahol tanult. A monográfussal egyetértésben hangsúlyozhatjuk: az írót nemcsak a család csonkasága, a létfenntartás gondjai szoktatták szigorúbb munkamorálra, hanem a protestáns etika is. Szoros kapcsolatot hirdetett ez a munka, az erkölcsös életvitel és a boldogulás, az üdvösség között; az „isten dicsősége” mellé a „munka dicsőségét” állította. A segíts magadon, Isten is megsegít próféciájáról, a munkás élet boldogulásáról legendák szálltak a családban, messzi évtizedekbe visszaröpítve. Az első, akinek neve piros betűkkel íródott a családi krónikákba, a nagyapa volt, az anyai ágon: Elek János. Legendába kívánkozott egyszerűsége, puritánsága: hosszú élete utolsó hatvan esztendejének minden vacsorája, a köcsög aludttejjel s fekete kenyérrel. Fényesebb lapokat 62
